Pachamanca: Pachamama, a Földanya bográcsa

Az andoki kultúrát nem ismerő olvasó számára bejegyzésem címe furcsának tűnhet. A kecsua illetve aymara szóhasználat szerint Pachamama egy szóösszetétel, melyben „Pacha” a földet, a kozmoszt, a teret, az időt, az univerzumot jelenti, „mama” pedig az anyát. Pachamamát Földanyaként, a földhöz, termékenységhez, anyasághoz kapcsolódó istennőként tisztelik a mai Peruban és Bolíviában. Azonban Pachamama nem csak a földet, a földgolyót jelképezi, annál sokkal többet: a Földanya magát a természetet és annak az emberrel való találkozását jelenti, akivel különböző rítusokon keresztül is kapcsolatban áll. Az andoki emberek Pachamamával folytonos beszélgetésben állnak, tőle kérnek termést, táplálékot vagy éppenséggel bocsánatáért esedeznek, ha valamilyen vétséget követtek el ellene. Pachamama hatalmának és erejének köszönhető a sok termés, az állatok szaporulata, de ő vigyáz a vadállatokra is. Mindezek miatt az emberek mindig is nagy becsben tartották Pachamamát, akinek áldozatokat is bemutattak. A régi időkben állat áldozatokat mutattak be neki, ma más tárgyakat (kokalevelet, cigarettát, bort) ajánlanak fel az istenségnek. Ha sikerül Pachamama kedvében járni, jó terméssel és kellemes időjárással hálálja meg a törődést.

pachamama

Pachamama

Manapság augusztus havában, különösen augusztus első napján a perui és bolíviai kecsuák és aymarák különböző rítusokat mutatnak be a Földanyának és olyan tárgyakat ajánlanak fel neki, amelyekből nem szeretnének hiányt szenvedni az elkövetkező évben. A táncok és rítusok közben bocsánatot is kérnek Pachamamától a környezetszennyezésért és Földünk kizsákmányolásáért és azért könyörögnek, hogy Pachamama ne sújtsa az embereket földrengésekkel, szárazságokkal, faggyal vagy árvizekkel. Pachamama napján a régi szokás szerint a ház közelében egy cserépedényt ásnak el, melybe chichát (azaz erjesztett kukoricaitalt), kokát, bort, cigarettát és egyéb tárgyakat helyeznek el, vagy meglocsolják a földet az italokkal, hogy ezzel táplálják a Földanyát.

Az Istenek, a természet és az ember tökéletes harmóniáját a különböző rítusok biztosították. A Földanya ahogy láttuk igen nagy jelentőségű ezeknek a népeknek az életében, melyhez egy több ezer éves kulináris szokás is kötődik. Ez a Pachamanca, melynek a szó szerinti jelentése földből készült lábas, avagy az én olvasatomban a Földanya bográcsa. A földbe temetett ételnek szimbolikus jelentése volt, a termékenység forrását jelenti, hiszen a termények tökéletes körforgása jön létre azáltal, hogy visszatérnek a földbe főzésük ideje alatt, majd a közösség tagjai mintegy a Földanya belsőségeiként elfogyasztják őket.

pachamanca

A kezdetektől léteztek a Pachamanca készítésében jártas bölcsek, akiknek a közösségben megkülönböztetett rangjuk volt. A XVII. században megjelent spanyol-kecsua szótárban nem jelenik meg maga a megnevezés, illetve a kreol szakácskönyvekben sem találkozhatunk vele, hiszen indián szokásról és főzési módról van szó. Noha csak jóval később, a XIX. századtól kezdenek utalni rá szerzők (ezek legjelentősebbje Ricardo Palma, aki híres Tradiciones peruanas című művében részletesen ír róla), a hagyomány több ezer éves múltra tekint vissza. Huánuco és Junín megyékben 7-8 ezer éves leletekre bukkantak a régészek, melyek alapján bizton állíthatjuk, hogy ekkor már ismerték és használták e főzési eljárást. A spanyol hódítást követően az ehhez hasonló pogány szertartásokat és főzési módokat betiltották, így csak a gyarmati közigazgatási központoktól legtávolabbra eső helyeken maradt fenn a szokás. A XIX. századtól indul újra hódító útjára, bizonyos változtatásokkal, immár a megindult akkulturációs folyamat részeként. Maga a főzési eljárás a következőt jelenti: különböző élelmiszereket egy földbe vájt lyukban főznek meg, a főzési hőfokot pedig előzetesen felhevített kövek szolgáltatják, mellyel kibélelik, illetve lefedik az üreget. A forró kövekkel kibélelt üregbe banánlevelekkel elkülönített emeletekben kerülnek az ételek: először édesburgonya és számtalan burgonyaféle, illetve yukka, erre forró köveket helyeznek majd következnek a húsfélék: bárány, malac, kecske, csirke, tengerimalac, melyeket előzőleg növényi fűszerekkel, chilifélékkel pácolnak be. A húsokat banánlevelekkel fedik le, majd következhetnek a tamalok (banán- vagy kukoricalevélbe tekert kukoricadarával készült étel), kukorica, babfélék, sajtok, banán, stb. Újabb banánlevélréteg következik, amit jutával vagy valamilyen más szövettel fednek le és az egészet befedik földdel. Pár óra elteltével megkezdődhet a megfőtt ételt „kicsomagolása”, mely a ceremónia zenével kísért csúcspontja. A kóstolás a Pachamanca fő vezetőjét illeti meg, az ő felügyelete alatt tálalják is az ételt cserép- vagy faedényekbe, melyhez rokoto paprikából készült szószt kínálnak.

pachamanca2

A szokás Peru vidéki régióiban ma is virágzik, a kíváncsi utazó szeme gyakran akadhat meg az utak mentén „füstölgő” földhalmokon. Jómagam Cuzcóba, az Inti Raymi ünnepségre igyekezve láttam rengeteg helyen Pachamanca készítésében elmélyült családokat.  Az andoki világ talán legjelentősebb hagyománya, a különböző családi és vallási ünnepek elengedhetetlen tartozéka, mely ma már az indián-spanyol kulturális keveredés jegyeit mutatja.

A Pachamanca hagyományát 2003-ban a nemzeti kulturális örökség részévé választották.

Források:

Inge Bolin: Rituals of Respect: The Secret of Survival in the High Peruvian Andes, University of Texas Press, 2010.

Daniela di Salvia: La Pachamama en la época incaica y post-incaica: una visión andina a partir de las crónicas peruanas coloniales (siglos XVI y XVII), Revista Española de Antropología Americana, 2013, vol. 43., núm. 1., 89-110.

Nelson Tapia P.: Agroecología y agricultura campesina sostenible en los Andes bolivianos, Plural Editores, 2002.

La leyenda de Pachamama: https://sites.google.com/site/100historia/temas-de-invetigacion/mitos-y-leyendas/la-leyenda-de-la-pachamama

Eduardo Galeano: La madre tierra, la Pachamama, celebra hoy su fiesta grande,  http://www.lr21.com.uy/ecologia/1246525-1ro-agosto-pachamama-madre-tierra-galeano

Jaime Ariansen Céspedes: La historia de la Pachamanca:

http://www.historiacocina.com/historia/articulos/pachamanca.htm

Ricardo Palma: Tradiciones Peruanas, edusp, Madrid, 1996.

Juan Javier Rivera Andía: La fiesta del ganado en el valle de Chancay, 1962-2002, Fondo Editorial PUCP, 2003.

Képek forrásai: http://www.peru.com, https://edelmannext.files.wordpress.com, http://www.limaeasy.com

 

Reklámok

Háromkirályok Peruban, avagy Inkarri, Mistirri és Negrorri, az inka, a mesztic és az afrikai király…

Perui karácsonyi szokásokkal foglalkozok e bejegyzésemben, mellyel több hónapnyi, munkával teli, zsúfolt, egyben blogmentes időszak után jelentkezem, és mely egyben búcsúzás is az idei évtől.

Számos más országhoz hasonlóan, Peruban is a legfontosabb vallási és családi ünnep a karácsony, azonban ne felejtsük el, hogy a déli féltekén járunk, így az ünnep hangulata más, hiszen most ott éppen nyár van, Limában és az ország déli részén 20 fok körüli, míg északon és az amazóniai vidékeken 30 fok körüli hőmérséklettel. Aki hóra és hidegre vágyik, elutazhat például az Huascarán Nemzeti Parkba, 6000 m körüli magasságban kemény fagyok és friss hó várják.

Azonban kanyarodjunk vissza az ország többi részéhez, és nézzük meg, van-e különbség a perui és más keresztény országok ünneplési szokásai között. A régmúlt szokásai közül egyre kevesebb maradt fenn mára, a nemzetközi, és főként angolszász szokások egyre nagyobb tért hódítanak. Azonban van néhány egyedi elem, mely ma is jelen van, ezért inkább ezekre térnék ki és most nem beszélnék a hagyományos keresztény szokásokról, csak azokról, amelyek valamiben mások, mint ahogy azt mi ismerjük. A karácsonyfa állítás korábban nem volt jellemző, de ma már elterjedt az országban, különböző színű fákat állítanak, melyeket fényekkel díszítenek. Kültéri Betlehemi jászlakat is állítanak, melyekben a gyerekek december minden napján a kis Jézusnak egy-egy szalma vagy gyapjúdarabkát helyezhetnek el, vagy egy-egy betlehemi alakot, hogy Szentestére már csak maga a megszülető kisded hiányozzon. A jászolállításhoz kötődik a magyarországi Luca-napjához hasonlítható szokás, miszerint december 4-én, Szent Borbála napján kukorica, vagy más magot vetnek egy tálkába, hogy a karácsonyra kikelő „fű” a Betlehemi jászlat díszíthesse. A limai Szenteste menüjében pulyka- vagy malacsült szerepel almamártással és elmaradhatatlan a talán leginkább az olasz Panettonéhez hasonlítható kalács, a panetón, a pezsgő vagy a pisco sour. Ez utóbbi a méltán híres perui koktél, mely piscoból, azaz szőlőpálinkából, tojásfehérjéből és zöldcitromból készül. További fontos karácsonyi ital a fahéjjal, szegfűszeggel ízesített forró csokoládé. A Szenteste hangos az utcai petárdáktól, a napot pedig a jászlak körüli karácsonyi énekek eléneklését és a Háromkirályok történetének elmesélését követően, éjfélkor hatalmas tűzijátékok zárják, mellyel Jézus megszületését ünneplik. Ekkor helyezik el a jászolban a kis Jézust. Az ajándékok kibontása ezután kezdődik, melyeket ma már sok családban a Mikulás hoz a perui gyerekeknek is. Másnap folytatódik a meghitt családi ünneplés, a gyerekek pedig újra petárdázhatnak.    

betlehemi-jaszol

A szinkretizmus mindenhol jelen van: a betlehemekben a láma vagy alpakka “kötelező” elem

A vidéki régióknak megvannak a maga helyi jellegzetességei. Észak-Peruban, Piurában jellegzetesek az agyagból készített Betlehemi jászlak, illetve kerámiaképek, melyek egy-egy bibliai jelenetet ábrázolnak. A közép-perui, brazíliai határvidékhez közel eső esőerdőkben élő asháninka indián népcsoporthoz is köthető egy érdekes karácsonyi szokás. A születés megmintázása a kulturális keveredés eredménye: a perui esőerdő világa elevenedik meg, főként a kisdedet körülvevő állatok ábrázolásában.

Cuscoban igen eltérő szokásokkal találkozhatunk. Nagy jelentőségű a Santurantikuy piac, mely sok évszázados múltra tekint vissza és ma már a Nemzeti Örökség része. December 24-én, messzi tájakról érkező kézművesek töltik meg Cusco főterét, a Plaza de Armast és egész nap kínálják vallási témájú, főként kerámiából készült portékáikat. Lehet kapni egy perui nemzeti italt is, a „ponche” néven ismert, tej, tojás, fahéj, szegfűszeg és egy kaktuszféle gyümölcsének hozzáadásával készülő, meleg italt, melybe a felnőtteknek pár csepp piscót öntenek. A másik jellegzetes ital a forró csokoládé, azonban Cuscóban egy hagyomány is kapcsolódik hozzá. A Chocolatada-ként ismert esemény a szolidaritásról és egymás megsegítéséről szól. Minden évben, a karácsonyi időszakban, a Cuscóban működő különböző szerezetek a helybéli gyerekeknek meleg csokoládéval, egy darabka panetón kaláccsal és egy apró játékkal kedveskednek. A környékbeli szegényebb családok a Chocolatada előestéjén már Cuscóba érkeznek, a főtér árkádjai alatt töltik a hideg éjszakát, másnap pedig kézművestermékeiket Santurantikuy piacán igyekeznek értékesíteni, a gyerekek pedig sorba állnak ajándékukért. Mára az esemény hagyománnyá vált és iskolákba, helyi közösségekbe is visznek ajándékot a gyerekeknek. Cuscóban malacsültet készítenek, melyet kukoricasörrel (chicha) fogyasztanak, itt a helyi kalácsot kisgyermek formájúra készítik.

chocolatada-paneton

Chocolatada: forró csoki és panetón

Az andoki régió kis falvaiban a katolikus-andoki szinkretizmus még erőteljesebben jelentkezik. Yabamarcában (Junín) például az afrikaiak szabadságát jelképező táncokat adnak elő az utcákon és tereken, ezüstszálakkal hímzett ruhákban és groteszk, fekete bőrmaszkokban. De folklórfesztiválokat máshol is rendeznek, és érdekes módon az afrikaiak tánca más közép-perui falvakban is megjelenik, ők a kis Jézus eljövetelének hírvivői.  Más falvakban esőerdei és bibliai alakokat ábrázoló maszkokba öltözve vonulnak fel az utcákon, szimbolikusan követve a betlehemi csillagot, dob és más ütős hangszerek kíséretében, amazóniai karácsonyi énekeket énekelve.

háromkirályoknapja.jpg

Tánc afrikai maszkban, Háromkirályok napján, Cuzco melletti településen

És végül nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Puno (Titicaca-tó) és Cusco közötti régióban található magas-andoki faluk, San Pablo és San Pedro szokásának leírását sem. A Háromkirályok ünneplésének (mely a spanyol nyelvű országokban nagy hagyománnyal bír) itt egyedi jellege van. Itt nem Gáspár, Menyhért és Boldizsár néven jönnek el a Napkeleti Bölcsek, hanem az inka, mesztic és afrikai király, nevezetesen Inkarri, Mistirri és Negrorri érkezik meg, ráadásul egy lóversenyen is részt kell venniük. A régió következő éve attól függ, melyik király nyeri meg a versenyt. Ha a cuscói völgyeket jelképező Inkarri győz, a következő évben jó lesz a szüret és betakarítás. Ha az Altiplanót (4000 m feletti magasságokban fekvő területek) jelképező Mistirri győzedelmeskedik, a láma és alpakka tenyésztés lesz sikeres. Ha azonban Negrorri kerekedik felül, egyik vidéknek sem lesz igazán jó, azaz sem a növénytermesztésnek, sem az állattenyésztésnek nem fog kedvezni az év, azonban pénz állhat a házhoz. Meglátjuk, jövőre mely régió lesz a szerencsésebb.

sanpedro

Háromkirályok San Pedro és San Pablo falukban

Minden kedves olvasómnak kívánok békés, áldott ünnepet!

 

Ezen írásommal szerettem volna nemrégiben elhunyt tanáromra, mentoromra, a magyarországi latin-amerikai és spanyol témájú történeti kutatások nemzetközileg is igen elismert alakjára, Anderle Ádámra emlékezni. Nyugodjék békében Tanár úr…

képek forrása: cuzcoeats.com, amautaspanish.com, gochasinggrace.wordpress.com, sicuaninoticias.wordpress.com

 

Húsvét Peruban

Peruban, mint általában a hispán világ országaiban, a Húsvéthoz kötődő keresztény szokások és a nagyhét rendkívüli fontossággal bírnak. Virágvasárnap a kora reggeli misén rengeteg család részt vesz és egy a Jézus Krisztus visszatérését jelképező olajággal tér haza. A virágvasárnappal kezdődő nagyhéten számtalan vallási ceremóniának lehetünk szemtanúi a különböző városokban, köszönhetően a sok évszázados spanyol jelenlétnek. Ayacucho városa talán a leghíresebb vallási körmeneteiről, a nagyhét minden napján valamilyen körmenetet tartanak, ezek legfontosabbika az utolsó, vasárnapi körmenet, melyen Krisztus feltámadását idézik meg. E héten azonban nem csak körmeneteket tartanak, e vallási ceremóniákat sok egyéb kulturális, művészeti program, illetve gasztronómiai bemutató kíséri.

nagyhet-lima

Nagyhét Limában

Moqueguában a Pieta, azaz a keresztről levetett Jézus alakja az ünnep legfontosabb szimbóluma, mely itt nagyhét csütörtökén kezdődik. A hívek hét 18-20 m magas oltárt építenek, Jézus szobrát pedig virágokkal, pálmalevelekkel, olajágakkal díszítik. E régió ünnepi hagyományai az ország kulturális örökségéhez tartoznak 2010 óta. Libertad tartomány fővárosában, Trujillóban Irgalmas Jézus képe az ünnep főszereplője, itt is oltárt állítanak Jézusnak.

Limában Surco városrészben szervezik a legtöbb körmenetet és ceremóniát. Az emberek olajággal sétálnak a főtérig. Egy nappal Jézus keresztre feszítése előtt, a gyülekezet férfitagjai fehérbe öltöznek, fejükre csuklyát húznak és egész éjjel őrt állnak. A városrész ünnepléseinek egyik legérdekesebb része a virágszőnyegek versenye, melyen nemcsak helyiek, de az ország más részeiből érkezők is részt vehetnek.  

husvet-peru-viragszonyeg

Virágszőnyeg verseny

A színes tojások, csoki tojások itt is elterjedtek. Böjt idején a legtöbb országrészben főtt banánt, halat, sajtot, babot esznek, azonban igazán jellegzetes húsvéti étel nincsen, bár ekkor előszeretettel készítenek füstölt karajt méz, narancslé, sherry, cseresznyelé és fahéj keverékében megsütve. Jellemző sütemény sem készül ilyenkor, bár a legtöbb háznál felkerül az ünnepi asztalra a Peruban nagyon kedvelt fahéjas tejberizs (sokszor lila kukoricából készült édes szósszal), vagy ennek quinoából készült változata, az api de quinoa, melynek receptjét az alábbiakban olvashatjátok, saját verzióban, kókusztejjel készítve.

Quinoa kása kókusztejjel

1 csésze quinoa, többször, nagyon jól átmosva

1,5 csésze víz

3 csésze kókusztej

1 fahéjrúd (esetleg kevés őrölt fahéj)

vaníliás cukor

cukor ízlés szerint

A nagyon jól megmosott és átszűrt quinoát vízben feltesszük főni, és amikor kezd elfőni a leve, akkor öntjük hozzá a kókusztejet, illetve rakjuk bele a fahéjat és vaníliás cukrot. Addig főzzük, amíg a quinoa szemek ki nem nyílnak, ha esetleg szükséges, még adhatunk tejet hozzá. Ha megpuhult és kása szerű, cukorral édesítjük. A tetejét meghinthetjük fahéjas porcukorral. Nagyon egészséges és tápláló reggeli, esetleg vacsora lehet akár kisgyerekeknek is.

quinoa-kokusztejjel

A képek forrása: Pinterest, illetve a szerző

Kedves olvasóim!

Az elkövetkező pár hétben egy rövid szünetre kényszerülök felhalmozódott munkáim miatt, de ígérem, pár hét múlva új bejegyzésekkel térek vissza.