A perui konyha alapanyagai 1. – A burgonya párosítása lámahússal

Az andoki régióból származó burgonyának Peruban található a legtöbb variánsa, a perui őshonos burgonyafélék száma meghaladja a 4300-at (más források „csak” 3000 perui fajról beszélnek). Természetesen ezek nagy része vadon termő gumó és emberi fogyasztásra nem alkalmas. Ma a világ negyedik legfontosabb élelmiszernövényének ismeretét 8000 éves régészeti leletek támasztják alá, termesztését Peruban kezdték meg. Megkérdezhetitek kedves olvasók, hogy miért is szeretnék én a krumpliról írni e blog oldalain. Peruról írni az inkák által „papa”-nak hívott burgonya nélkül lehetetlen. A perui emberek számára a krumpli a legfontosabb táplálék (magas szénhidrát és fehérjetartalma mellett C-vitamin, B1 és B2 vitamin, vas, nátrium és kálium tartalma figyelemreméltó), melyet Pacha mama, a földanya ajándékozott az embereknek, ráadásul nagyon érdekes burgonyaféléket láthat és kóstolhat az ide érkező turista. A ma oly divatos perui streetfood példái között pedig nem egy burgonya alapú finomságot találhatunk. Európába a spanyolok hozták az 1550-as években, a 18. század második felére terjedt el használata.

Létezik apró, kerek, ovális, kis méretű, göcsörtös, nagy, lapos, a szivárvány számtalan színében pompázó, sárga, lila, feketés, barna, fehér, piros és még ki tudja hányféle variáns. Perui piacokon járva az ember meg sem tudja számolni, hányféle burgonyát lát. Az érdekességekre szeretném felhívni a figyelmet. A peruiak a szerint különböztetik meg a burgonyaféléket, hogy milyen színű a húsuk, e szerint létezik sárga, fehér, de kék és lila húsú burgonya is, ez utóbbiak nagyobb tápértékűek, magas antioxidáns tartalmuk miatt. Az egyik legértékesebb burgonyaféle a kívül és belül is sötétlila fajta, a „papa negra” (fekete krumpli), melynek fontos szerepet tulajdonítanak a rákos elváltozások megelőzésében, illetve a sejtek öregedése elleni harcban.

Másik perui jellegzetesség a chuño, avagy a fagyasztva szárított krumpli. Hagyományosan az andoki emberek tartósítási eljárása volt ez, melyet a mai napig alkalmaznak. 3-4000 méteres magasságokban nagy a hőingadozás a nappalok és éjszakák között. A felszedett burgonyagumókat kiterítik a földre, mely a fagyos éjszakákon átfagy, míg napközben az erős napsütésnek, magasabb hőmérsékletnek és erős szélnek köszönhetően pedig kiszárad, dehidratálódik. Szárított burgonyát a partvidéken is készítenek, sokáig eláll, a boltok polcain a városokban is megtalálható. E szárítás egy egyszerűbb eljárás, a rövid ideig főtt krumplit meghámozzák, majd megszárítják. Felhasználás előtt egy éjszakára vagy napra langyos vízbe áztatják. Otthoni körülmények között is belefoghatunk a szárított burgonya készítésébe. A meghámozott krumplikat 3-4 mm-es szeletekre vágjuk és lobogó vízben 8 percig blansírozzuk, majd jeges vízben lehűtjük. A vízből kiszedve papírtörlőn megszárítjuk, majd aszalógépbe tesszük és keményre szárítjuk. A legjellegzetesebb szárított krumpliból készült étel az egyik személyes perui kedvencem, a Carapulcra, mely a mi paprikás krumplinkhoz hasonlítható, azonban hús és földimogyoró is található benne, a szárított krumplitól pedig jellegzetes ízt és textúrát kap. Hagyományosan láma vagy alpakkahúst is tesznek bele, mely Peruban, főleg az andoki vidékeken jellegzetes étek. Amikor ott jártam, az alpakka steaket volt alkalmam kipróbálni, az az igazság, hogy egészen finom volt. Ebből az ételből persze ki is hagyhatjuk, Limában láma nélkül készítettük.  

peru 354

Az andoki hegyvidéken a földre szárítani kitett burgonya

Másik kedvencem a „papa cóctel”-nek nevezett „koktélburgonya” volt, ami tulajdonképpen igen apró szemű fehér burgonya (az itthoni vetőmagburgonyához hasonlítanám) és előszeretettel főzik meg héjában, majd különféle szószokkal kínálják, melyekbe egyszerűen kis pálcikákra szúrva belemártják. Egy perui barátnőmnél próbáltam ki az avokádószószos változatot, amit a mexikóiakkal ellentétben Peruban egyszerűen csak sóval és limelével kevernek ki és mégis isteni finom. A kis aprószemű krumplik pedig mennyei mannaként szívták magukba az avokádókrémet, nagyszerű párosítást alkotva vendéglátáshoz vagy csak egy egyszerű vacsorához. Szintén különböző szószokkal készül a külföldön is ismert Papa a la huancaina (a szósz sajtot és ají amarillo-t tartalmaz, melynek köszönhetően erős sárga színe lesz), illetve az Ocopa (mely sajton, ají amarillon s más chiliféléken kívül egy citromos illatú tagetes nevezetű fűszerrel és földimogyoróval készül).

A jól fövő burgonyafajtákból más jellegzetes ételeket is készítenek, egy későbbi bejegyzésemben fogom például részletezni a híres Causa rellena-t, mely avokádóval, főtt tojással és krumplipürével készül. Szintén nagy kedvencem volt a kifejezetten utcai árusoknál kapható „papa rellena”, azaz töltött burgonya, mely tulajdonképpen kevés hússal/zöldséggel megtöltött, krumplipüréből készült, hirtelen olajban kisütött ovális gombócformájú étel, mellé friss salátát kínálnak. Az egyik legolcsóbb utcai étek, mely cseppet sem von le értékéből, kifejezetten finom és látványos fogás. A mai napon ez utóbbi streetfood és a különlegesnek számító carapulcra receptjét szeretném megosztani veletek.

carapulcra2

Carapulcra (ahogy Limában csináltam)

500 gr szárított burgonya, egy éjszakára langyos vízben áztatva

kevés olaj, vagy más zsiradék

500 gr vékony csíkokra vágott csirke vagy sertéshús (én csirkemellel készítettem, de ahogy írtam, hagyományosan láma vagy alpakka húst is adnak hozzá)

1 apróra vágott hagyma

2 gerezd apróra vágott fokhagyma

só, bors, köménymag

pár kk. őrölt ají panca (sötét bordó chilifajta, csak enyhén csípős)

kb 2 csésze csirke alaplé

ízlés szerint kevés szegfűszeg

negyed-fél csésze földimogyoró

Egy kevés olajon megpirítjuk a hagymákat, majd tovább pároljuk fűszerekkel, melyhez hozzáadjuk a csíkokra vágott húst a csirkealaplével. Ehhez adjuk hozzá a beáztatott és lecsepegtetett szárított krumplit, majd nagyon lassú tűzön, néha megkeverve puhára főzzük. Az utolsó percekben hozzászórjuk a földimogyorót is. Peruban főtt jukkát is tálalnak mellé.

Papa rellena, azaz töltött burgonya perui módra

500-500 gr sárga és fehér burgonya keveréke héjában megfőzve és áttörve

só, bors, tetszés szerint egy kevés liszt

1 csésze apróra vágott hagyma

1 gerezd apróra vágott fokhagyma

1 csésze apróra vágott paradicsom

köménymag és oregánó ízlés szerint

2-3 főtt tojás apróra vágva

250 gr darált hús

1 tojás

olaj a sütéshez

papa-rellena

A burgonyát áttörjük és sóval, borssal ízesítjük, hagyjuk teljesen kihűlni, majd nagyon kevés kevés lisztet keverünk bele (ha nagyon száraznak tűnik a massza, egy tojást is tehetünk hozzá, de ha jól formázhatónak érezzük, lisztes volt a burgonya, akkor sem tojás, sem liszt nem szükséges). Kevés olajon megpirítjuk a hagymákat, majd hozzáadjuk a paradicsomot, fűszereket és a darált húst (meghinthetjük paprikával, vagy perui ají pancával). Amikor megfőtt a hús, hozzáadjuk az apró kockára vágott tojást (és akár tehetünk bele mást is, például kevés olajbogyót, vagy más zöldséget). Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. Egy nagyobb adag krumplit kiveszünk a tiszta tenyerünkbe, a másikkal ellapítjuk, majd a massza közepébe helyezünk a töltelékből. A massza másik felét ráhajtjuk és egy ovális formát képezünk. Folytatjuk a műveletet, amíg van krumplink, illetve töltelékünk. Egy serpenyőben olajat melegítünk, miközben kikészítünk egy kis tálkába kevés lisztet, egy másikba pedig felverünk egy tojást. Az ovális töltött burgonyákat óvatosan megforgatjuk a lisztben, majd nagyon kevés tojással bekenjük és az olajba helyezzük. Minden oldalát enyhén pirultra sütjük, majd lecsepegtetjük és papírtörlőre kiszedjük. Friss salátával, valamilyen mártással vagy csak magában kínáljuk.

Az elkészítési módról itt nézhettek meg egy, az Andoki Tanulmányok Intézet által felvett videót. (képek forrása: saját fotók, illetve Pinterest és Pixabay)

Reklámok

Caral, Amerika legősibb civilizációja

Amikor több hónapos limai kutatóutam „unalmasabb” hétköznapjait éltem, megpróbáltam a városban kulturális és egyéb programok után nézni. Meglepően sok helyen lehetett látni a 2009-ben a Világörökség részének választott, Amerika legősibb civilizációjának tartott Caral régészeti lelőhelyének propagálását, előadások, szervezett utak formájában. Majdnem be is fizettem egy buszos útra, aztán mindig akadt valami más, érdekesebbnek tűnő dolog. Ma már sajnálom, hogy éppen ezt a helyet hagytam ki az utazásaimból, pedig igyekeztem eljutni nagyon sokfelé. A későbbiekben következő történelmi / régészeti témájú bejegyzéseimben számos olyan hely fog szerepelni, amelyeket alkalmam volt meglátogatni és amelyek mindegyike mély nyomokat hagyott bennem. Caral sajnos kimaradt, csak remélni tudom, hogy egyszer még láthatom, ez már csak így szokott lenni: hazajövetelem óta az egyik legérdekesebb hely számomra, az ott folyó kutatásoknak köszönhetően újabb és újabb hírek látnak róla napvilágot.

caral

Caral főtemplomának látképe a Supe-völgyben

forrás: http://turismoeducativo.peru.travel

Mintegy 5000 évvel ezelőtt alakult ki jelenlegi ismereteink szerint Caral, a mai Lima városától mintegy 200 km-re északra. Hozzávetőlegesen egy időben jelent meg a mezopotámiai, egyiptomi, indiai és kínai civilizációkkal, míg azonban e kultúrák között létezett kapcsolat és hatottak egymásra, addig Caral teljesen autoktón módon fejlődött. Az ember mintegy 10 ezer évvel ezelőtt jelent meg a régióban.

Peru 400 km hosszúságú és 300 km szélességű északi-középső vidékén a kutatók szerint több, kisebb kultúra között volt élő kapcsolat, melyek közül Caral városa stratégiai szerepet töltött be. A Supe völgyben elterülő civilizáció 25 települését sikerült ezidáig fellelni, maga Caral a völgy középső részén, a Supe folyó bal partján található. Jelenleg a terület földrajzi és klimatikus viszonyai kedvezőtlenek, a folyó időszakos vízfolyás, az év nagy részében ki van száradva, öntözőcsatornákkal lehet csak öntözni. A kutatók szerint minden valószínűség szerint nem volt ez mindig így, a völgy termékeny terület lehetett, illetve száraz időszakokban mélyben lévő forrásokból táplálhatták az öntözőcsatornákat. A hegyvidéki erdők vegetációja táplálékokat szolgáltatott, mint ahogyan a tengerparti területek is, ahol halak, algák biztosítottak élelmet.

A magaslaton fekvő, sziklákkal határolt 50 hektáros területből hat piramis formájú épület emelkedik ki. A Supe völgy zöldjéhez képest erős kontrasztként, kietlen, sivatagos itt a táj, mely egyben növeli a város egyedülálló, szent jellegét. Eddig 32 különböző méretű és funkciójú építményt sikerült beazonosítani, a városban a piramisokon kívül többek között amfiteátrumot, templomokat, köztereket, lakóépületeket, raktárakat, utcákat, oltárokat, áldozati és temetkezési helyeket találtak. A temetkezési helyek leletanyagaiból arra következtettek a kutatók, hogy minden valószínség szerint emberáldozatokat is bemutattak. A 150 m hosszú és 90 m széles amfiteátrum templomának nevezett épületegyüttes talán a legnagyobb építmény a régészeti helyen, melynek kiemelkedő része az amfiteátrum, egy kör alakú tér, és amelyből lépcsősor vezet fel az épületegyüttes templomába. A város egyik legszebb piramidális épülete a 30 m magas Templo Mayor (Főtemplom). Egy kis, kör alakú tér kapcsolódik a több emeletes építményhez, melynek legfelső részére lépcsősor vezetett fel. Az épületek építéséhez sokféle anyagot, agyagot, köveket, növényi rostokat, ágakat, gallyakat, kövekkel teli rostból készült kosarakat, hamut használtak. Egyes épületeken antropomorf lényeket, halakat, rituális táncot lejtő embereket ábrázoló reliefeket (domborműveket találtak).

caral-amfiteatrum

Caral – Amfiteátrum temploma

forrás: http://sisoydealli.blogspot.hu/

A késő archaikus korban (i.e. 3000-1500) lakott települések földrajzilag két nagyobb régióban koncentrálódtak e vidéken: egyrészt a tengerparti területeken, másrészt a Supe-völgy alsó és középső részén, melyek közül a völgy középső része volt az, ahol a legtöbb település koncentrálódott. Ezek közül is kiemelkedett Caral. E civilizáció általános jellegzetességei a következők:     

  • felesleget is termelő gazdaság
  • szervezett központi települések
  • társadalmi rétegződés
  • társadalmi és politikai intézmények
  • technológiai és tudományos ismeretek
  • monumentális építkezés
  • geoglifák jelenléte (Nazca vonalak elődei)
  • szélerő használata (szélcsatornáik voltak, melyekhez hasonlót a világ többi részén 1740 körül építettek csak)
  • szárítással történő konzerválás (pl. szardella)
  • quipu (csomóírás)
  • zene nagyon fontos szerepe (fuvolák, pl. pelikáncsontból, illetve kürtök, pl. lámacsontból)
  • földrengésbiztos építkezés, szerkezeti és egyéb díszítőelemek használata
  • kecsua nyelv használata
  • afrodiziákumok használata
caral-quipu

Quipu Caralból

forrás: https://aliinperu.wordpress.com

Caral társadalmi és gazdasági életét meghatározták azok a különböző munkaformák, amelyek majd a későbbi andoki civilizációkban is jellegzetesek lesznek. Már ekkor léteztek a kölcsönös segítségnyújtás formái, az ayni (egymás segítése nagycsaládban, faluközösségben – ayllu), és a minka (közösségi munka, melyért ellátást kaptak), illetve az inkáknál oly sokat emlegetett mita (állami kényszermunka). Igyekeztek a természettel teljes harmóniában élni, tisztelve azt, illetve alkalmazkodni a klimatikus változásokhoz. Többféle termékkel kereskedtek, legfőbb terményeik a gyapot, az avokádó, az édesburgonya, a mate, tökfélék, a vitamindús édes gyümölcs, a lúcuma, paprikafélék, babfélék, a guayaba, a földimogyoró, a burgonya, illetve egy időszakban a kukorica voltak. Táplálkozásuk igen fontos elemei voltak a halfélék is.  

A régiót elhagyása után nem népesítették be újra, feledésbe merült és csak a 20. század második felében kezdték el feltárni. 1948-ban, egy észak-amerikai antropológus, a Nazca-vonalakat is kutató Paul Kosok, Richard Schaedel észak-amerikai régésszel bukkant rá, majd egy perui kutatócsoport, Ruth Sady vezetésével kezdte meg a feltáró munkát 1994-ben, jelenleg is ő a Caral kutatóprojekt vezetője. E bejegyzésben az ő kutatási eredményeire támaszkodtam. Az utóbbi években újabb és újabb hírek röppennek fel, melyek szerint Peruban további igen régi, akár Caral civilizációját megelőző ősi kultúrák nyomaira bukkantak (Sechín Bajo és Cajamarca). Hosszú kutatások és további vizsgálatok szükségesek még ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy a jelenleg Amerika legősibb civilizációjaként ismert Caralnál valóban létezhetett-e, ráadásul szintén Peruban egy még régebbi kultúra. Az alábbiakban két kisfilmet ajánlok, az első nagyszerű minőségű képekben mutatja be a lelőhelyet, a második spanyol nyelvet tanulóknak gyakorlásként is szolgálhat.

Caral, por todo lo alto: https://www.youtube.com/watch?v=wrst-adFyt8&feature=youtu.be

Cultura Caral – Avegal Historia, oktatófilm: https://www.youtube.com/watch?v=S8_QDfZLzts

caral-relief

Reliefek Caralban

forrás: http://laprensa.peru.com/

Felhasznált spanyol nyelvű források:

Magyar nyelvű ajánlott oldal:

Sandboardozás és a perui sivatagos partvidék

Peru csendes-óceáni partvidékét száraz kősivatagok, homokdűnék, oázisok, termékeny völgyek és időszakos vízfolyások alkotják. Humboldt pingvinek, fókák, kárókatonák, pelikánok, kormoránok, szulák és még megannyi más állatfaj él e nagyon keskeny (pár kilométertől 170 km-ig terjed a szélessége) és végeláthatatlan hosszúságú (mintegy 3000 km) parti sávon, mely az ország területének csak 10%-át jelenti. Peru lakosságának 50%-a e nagyrészt sivatagos parti sávon él.

peru 329

Lima partvidéki sétányán

A klíma féltrópusi és száraz szubtrópusi, a Humboldt áramlásnak pedig nemcsak a szárazság köszönhető, de alacsonyabbak az átlaghőmérsékletek is, mint amit az egyenlítőtől való távolság ismeretében gondolnánk. Ráadásul a téli időszakban a tengeráramlat miatt a tenger vizéből felszálló pára hűvösebb a levegőénél, ennek következtében pedig a pára nem oszlik fel, szinte állandó jelensége a mindennapoknak. A páratartalom átlagosan ebben az időszakban 90% körül mozog. Éppen ezekben a hónapokban kutattam Limában, hosszú hetek alatt alig-alig történt meg, hogy kisütött volna a nap. Az ember úgy érzi, mindjárt esni fog, sőt, talán már szitál is, de az csak a köd, eső nem esik. A napközben 17 fok körüli hőmérséklet és a rendkívül magas páratartalomnak köszönhetően szinte mindent mindig nedvesnek érez az ember. A partvidék talán legpárásabb és legkevésbé napos területe ez, északon ragyogó napsütés és kellemes meleg jellemzi a parti síkságot, oda már nem ér el a tengeráramlat hatása. Az északi partmenti gazdaságokban cukornádat, gyapotot, rizst termelnek, illetve olajkitermelés is folyik. Peru turisták számára legvonzóbb partszakaszai és strandjai is itt találhatóak, közel az ecuadori határhoz.

Limától délre egészen a chilei határig egy-egy völgy vagy oázis töri meg csak a sivatagos táj képét. Itt találhatóak a Nazca vonalak (Peru indián civilizációiról több bejegyzés fog készülni), illetve mezőgazdasági területek, melyeken az utóbbi idők folyamatos fejlődésének köszönhetően ma exportáruk termelése folyik (spárga, paprika, avokádó). Mindenképpen említést érdemel még a Paracas Nemzeti Park, melynek területén a Ballestas szigeteket, a helyiek megnevezése szerint a szegények Galapagos-szigeteit lehet meglátogatni. A szigetek és e partszakasz valóban rendkívül változatos állatvilággal rendelkeznek. A már említett Humboldt pingvinek, sörényes fókák, ezernyi madár fészkel e területeken, a 19. században itt indult el a guanó kitermelés, mely hatalmas üzletet jelentett. Nyomorúságos munkakörülmények között, főleg kínai kulikat dolgoztattak itt, egyes források szerint egy Kossuth Károly nevű kegyetlen kormányzóról is tudunk. Kossuth Károly leszármazottai mai is élnek, a családfát illetően kutatások folynak, jómagam találkoztam is Limában a limai ág leszármazottaival.

A kősivatagból kiemelkedő homokdűnék között egy-egy oázis is található. E homokdűnéken akár sandboardozni is lehet, majd a szomszédos települések egyikén megkóstolhatjuk a partvidék borait és a méltán híres piscót, a perui szőlőpálinkát, melyből egyik kedvenc koktélom, a Pisco Sour készül. Peru három földrajzi régiójának bemutatásának végére érve egy fényképes videót ajánlok az ország természeti szépségeiről.

huacachina-oazis

Huacachina oázis

sandboard-huacachina

Sandboardozás a homokdűnéken

Quinoa leves és a Titicaca-tavi Zepter konyha

A quinoa a legfontosabb perui szuperélelmiszerek közé tartozik. Nem mellékes, hogy gluténmentes álgabona, ráadásul a minden esszenciális aminosavat tartalmazó quinoa magok igen magas kalcium, foszfor, vas, kálium, zinc, magnézium, különböző B-vitamin, E-vitamin, rost és fehérjetartalmuk révén remek kiegészítői lehetnek a gluténmentes és tejmentes diétának, de akár a babakonyhának is vagy csak egyszerűen az egészséges táplálkozásnak. A fehér, vörös vagy fekete quinoa jellemzőinek, felhasználásának, történetének egy külön bejegyzést fogok szentelni, most azonban egyik első élményeimet szeretném megosztani e növénnyel, és közreadni receptjét.

quinoa-plants

Perui élményeim egyik legszebbike az, amikor pár napot a Titicaca-tó egy szigetén tölthettem egy kecsua-ajkú családnál. Amantani szigetén befogadnak éjszakára turistákat, akiknek a szálláson kívül ellátást is biztosítanak. Kézműves termékeket is készítenek, főként kötnek, szőnek, a gyönyörű munkáik megvásárlásával pedig legalább tudjuk, biztosan őket támogatjuk.

peru 173

Kecsua szállásadónk kézműves terméket készít

A mi családunkban a családfő tudott spanyolul, de az anyuka csak kecsuául beszélt, így mutogatva, tolmácsolva sikerült beszélgetni vele. A gyerekek már spanyol nyelven tanulnak az iskolában, ráadásul nagy az elvándorlás, a szárazföldre, nagyobb városokba, Cuzcóba, Limába mennek szerencsét próbálni a jobb életkörülmények reményében. Az egyik étel, amit a házinénink főzött nekünk, a hagyományos quinoa leves volt (Peruban quinua a növény elnevezése). A szigeten áramellátás szinte egyáltalán nincs, sem vízvezeték, vagy fűtés (éjszakánként nem ritka a 0°C körüli hőmérséklet sem) így sötétedés után gyertyával világítva, kövek között, a kis konyha nyílt tűzénél főzve beszélgethettünk szállásadóinkkal. Mi viccesen csak Zepter konyhának hívtuk a kis zugot, ahol házinénink üldögélve főzött.

peru 178

Titicaca-tavi konyha, itt épp reggeli palacsinta készült

A szigeten nem sok alapanyagot tudnak megtermelni, így a magas tápértékű quinoa nagy kincs, a belőle készült leves pedig igazán jólesett. Íme itt a receptje e nagyon egyszerű zöldséges quinoa levesnek, amit itthon akár kisgyermekeknek (babáknak 8-10 hónapos kortól adható) is nyugodtan elkészíthetünk.

Zöldséges quinoa leves

100 gr quinoa (natúr, nem puffasztott)

1-2 szál sárgarépa

1 póréhagyma vagy zöldhagyma

1 zellerszár (vagy fél zsenge zellergumó)

1-2 szem burgonya

só, bors

Az eredeti receptben csak ennyi zöldség van, érdemes még más zöldségekkel is (pl. zöldborsó, brokkoli, karfiol) gazdagítani. A megpucolt és apróra vágott zöldségeket felforrt vízbe szórjuk, pár percig főzni hagyjuk, majd beleöntjük az előzőleg nagyon jól átmosott és szűrőn leszűrt, esetleg picit megpirított quinoát (a pirítás mélyebb ízt ad a levesnek, ez elhagyható, az átmosás azonban nagyon fontos, ugyanis a magokat szaponin borítja, melyet felhasználás előtt ki kell áztatni, különben keserű lesz az íze). Tovább főzzük, míg megpuhulnak a zöldségek és a quinoa is (átlátszóvá, üvegessé válik). Sózzuk, ízesítjük. És készen is vagyunk, jó étvágyat hozzá!

quinoaleves

Ajánlott oldalak:

Jaime Caso: Quinoa, az inkák szent gabonája, a “Magok Anyja”,

http://www.jaimecaso.org/hu/geburt-der-nahrung/quinoa-az-inkak-szent-gabonaja-a-magok-anyja/

Vegagyerek: http://www.vegagyerek.hu/2011/03/quinoa-fasirt.html

Babakonyha a fruktóz- és tejmentes diéta szerint: http://babykitchen.blog.hu/2014/03/13/a_rizs_alternativai_a_quinoa

Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.

Miért éppen Peru?

Közbevetés

peru 134

Sómezők Maras közelében, Cuzco – Szent Völgy

Kapcsolatom Peruval legalább 20 éve kezdődött, még egyetemi tanulmányaim alatt. A mindent eldöntő, egész életemre kiható élmény viszont sok évvel később ért, amikor mintegy féléves kutatóútra érkeztem Limába. Szinte teljesen elzárva az itthoni világtól és kapcsolatoktól valódi helyi életet éltem, ami nagyon más, mint amit az odaérkező turisták tapasztalhatnak. Őszinte legyek? Sokkal nagyobb élmény volt helyi boltokba, pékségbe járni, piacokon nénikkel beszélgetni arról, ki, hogyan készíti el az otthoni mindent gyógyító főzetét, vagy a sarki churros sütögető bácsival és édeskrumpli chipset áruló nénivel összebarátkozni, mint egy szervezett, két hetes úton “megismerni” ezt a hihetetlenül változatos országot. A mellett, hogy Phd értekezésemhez gyűjtögettem az anyagaimat a perui indiánkérdés témakörében és minden reggel a limai téli ködszitálásban siettem munkába a helyi kisbuszokkal, megpróbáltam annyit megismerni ebből az országból, amennyit csak lehet. Azaz eljutottam szinte minden számomra fontos helyre, megismertem nagyon értékes embereket és egy teljesen más életfelfogást. Azért persze volna még miért visszamenni. Ha másért nem a nagyszerű ételek, emberek, tájak, inka csodák újbóli felfedezéséért, na és hogy újra megszámolhassam, a barnának hány árnyalata létezik a magas hegyvidéki tájakon, hogy újra kicsattanjak az egészségtől, mert szinte hihetetlen, de – bár jártam pár helyen életemben – a legegészségesebben itt éltem. Erről terveim szerint még sokat fogok írni a továbbiakban.

Hazajövetelem óta (vagy már talán régebben) arról álmodtam, hogy egyszer itthon, másokkal is megismertethetem majd azt a sok csodát, amit láttam. Szakmai részről eddig ezt igyekeztem elérni az egyetemi kurzusaimon (Szegedi Tudományegyetem, Hispanisztika tanszék). Na de az egyetemi órákból sok minden kimarad… És éppen ezek azok a “finomságok”, amelyek Peru eszenciáját adják. Úgy döntöttem, nem várom a csodát, nem várom, hogy legyen több időm, pénzem, energiám. Belevágok. Nem tudom sikerül-e olyan színesen, élvezetesen átadnom majd mindent, ahogyan azt szeretném, ezt majd elmondjátok Ti, Kedves Olvasók. Csak reménykedem, hogy sikerül majd egy kicsit rátok ragasztani a lelkesedésemből, és hogy nektek is lesz kedvetek elutazni ebbe az országba, kipróbálni gasztronómiáját, gyógynövényeit, ha máshogyan nem, a képernyő előtt ülve. Igyekszem legalább olyan sokrétűen írni, mint amilyen sokszínű az ország. Ha van kedvetek, kísérjetek el e kalandra és biztassatok másokat is erre!