Quinoa, az Istenek eledele

A quinoa, melyet az inkák aranyaként, az Istenek eledeleként, vagy a magok anyjaként is emlegetnek, a Titicaca-tó perui és bolíviai vidékén őshonos álgabona. Quinoa maradványokra utaló 5-7000 éves régészeti leletekre is bukkantak már Peruban, Bolíviában és Chile legészakibb területein (de egyes források szerint használata jóval elterjedtebb volt, termeszthették a mai Argentína, Kolumbia és Mexikó egyes vidékein is). Az Andok őslakosai számára a kukorica és burgonya mellett alaptápláléknak számító magok rendkívül jól alkalmazkodnak a földrajzi és éghajlati viszonyokhoz, a tengerszinttől egészen 4000 m magasságig jól teremnek. Termesztését és fogyasztását a spanyolok érkezése után a különböző krónikák is megemlítik (első spanyolként Pedro de Valdivia ír róla V. Károly uralkodónak 1551-ben, de a talán leghíresebb perui krónikás, Inka Garcilaso de la Vega is beszámol róla). Az Inka Birodalomban maga az Inka, egy különleges ünnep keretében vetette el mindig az év első quinoa magjait, majd a nyári napforduló ünnepén Inti, a Napisten számára quinoa magokkal teli aranyedényeket ajánlottak fel. Bár mint pogány szertartások része, a spanyolok megpróbálták betiltani a növény használatát, azonban az évszázadok alatt megőrizték a hagyományokat és ma is, főként az andoki emberek alaptáplálékai közé tartozik, ahogy arról már korábbi bejegyzésemben írtam.quinoa

A quinoa térhódítása

A 20. század utolsó évtizedeiben híre bejárta a világot, és mivel az összes gabonaféle közül a quinoa tartalmaz a legtöbb tápanyagot 100 gr-ban, a NASA szuperélelmiszernek minősítette és felvette az űrhajósok táplálékainak listájára. Az egyre növekvő igények világszerte azonban a quinoa árát is megnövelték, és ez a két legnagyobb termelő országban, Peruban és Bolíviában azzal a szomorú következménnyel is járt, hogy a két ország lakosai kevesebb mértékben tudják fogyasztani a megemelkedett árak miatt. A történet természetesen sok összetevős, azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanakkor rengeteg szegény sorban élő, általában indián családnak teremt munkalehetőséget a térségben. Termesztésével több országban is elkezdtek próbálkozni, ma már az USA-ban, Kínában, Indiában, Kanadában, Ausztráliában is vannak quinoa földek, bár őszintén szólva érdemes lenne megvizsgálni, milyen beltartalmi értékei vannak a teljesen más adottságú területeken termesztett magoknak. A 2013-as évet az ENSZ a Quinoa Nemzetközi Évének választotta.

Miért is értékes a quinoa?

Már többször írtam, hogy talán az egyik legfontosabb előnye, hogy gluténmentes, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják, nem tartalmaz koleszterint illetve semmilyen allergén anyagot. Jómagam tejfehérje allergiás vagyok, és ugyan ehetek más gabonákat is, előszeretettel használom a quinoát én is, hiszen más tulajdonságai kifejezetten előnyösek hiányos táplálkozású emberek, növekedésben lévő gyerekek, sportolók számára. Az összes esszenciális aminosavat tartalmazó magok alacsony kalóriatartalmúak, könnyen emészthetőek, lúgosító hatásúak, rendkívül magas a fehérjetartalmuk (akár 14-17% is lehet 100 gr-ban), aminek köszönhetően vegetáriánusok számára is nagyon előnyös. A legtöbb gabonaféléhez képest a quinoa több élelmi rosttal rendelkezik. Nemcsak magjait, de leveleit is lehet fogyasztani.

Szintén magasabb zsírtartalma van, ráadásul a zsírsavak összetétele is szerencsés, nagy arányban tartalmaz Omega 3 és 6 zsírsavakat. Mindemellett ásványi anyag és vitamintartalma kiemelkedő, igen magas százalékban tartalmaz káliumot, magnéziumot, kalciumot, vasat, foszfort, cinket, mangánt (csak összehasonlításképpen a búzáénál mintegy 90%-kal nagyobb a kálium-, 60%-kal nagyobb a magnéziumtartalma, a búzához képest háromszor több kalcium (100 gr-ban majdnem 150 mg) és vas (100 gr-ban 13 mg) található meg benne). De folsav, B2 és E-vitamintartalma is igen nagy.quinoa-2

Felhasználása

Ennyi értékes összetevő mellett egy hátrányát mindenképpen meg kell említenünk. A quinoa magas szaponintartalmú, mely, ha nem mossuk meg kellőképpen a magokat, keserű ízt ad az ételnek. Ezért ajánlatos akár többször, bő vízzel átmosni, mielőtt feltesszük főzni (a főzésnél a helyes arány: 1 adag quinoa, 2 adag víz, a főzés időtartama kb. 15-20 perc, a magokat megpirítva kellemes, diós ízt kapunk).

A quinoa felhasználása rendkívül sokrétű. A fehér, vörös, fekete verziókat levesekbe, salátákba, müzlibe, köretekbe, töltelékekbe rakhatjuk, pattogtatva akár sűrítő anyag, vagy sütemények, kekszek, joghurtok, csokoládés desszertek egészséges összetevője lehet. Por, azaz liszt formában felhasználási területei a sütésben még tágabbak lehetnek. Andoki régiókban kedvelt italt is készítenek belőle.

A mai napra is készültem egy egyszerű recepttel, igyekszem a továbbiakban még többet közreadni. Az andoki álgabonákról szóló legközelebbi bejegyzésem pedig a quinoa kistestvéréről, a kevésbé ismert, ámde annál érdekesebb babyquinoáról fog szólni, melynek spanyol neve cañihua.

Rakott karfiol quinoával

1 fej karfiol

1 bögre quinoa puhára főzve (lehet rizst és quinoát fele-fele arányban főzni, én így tettem az alábbi fénykép elkészítésekor, a főzővízbe tehetünk szárított zöldségkeveréket, kevés sót)

50 dkg csirkemell

kevés liszt (lehet szintén quinoa, ha gluténmentes receptet szeretnénk, vagy keményítő)

kevés tej (rizstej, vagy víz, ha tejmentes receptet szeretnénk)

só, bors, szárított zöldséges ételízesítő

A karfiolt rózsáira szedjük és megpároljuk, enyhén sózzuk. A csirkemellet vékony csíkokra, vagy apróbb kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk/pirítjuk. Lehet alá egy kevés apróra vágott hagymát is tenni. Ízesítjük sóval, szárított zöldségkeverékkel. Ha puha, kb egy kanálnyi quinoa-, rizslisztet vagy keményítőt 1-1,5 dl rizstejjel kikeverünk és a húsra öntjük, mártás sűrűségűre sűrítjük. Egy tűzálló tál aljára helyezzük a karfiolt (de lehet hagyományosan, először egy kevés pirított zsemlemorzsát is tenni, ha nem gluténmentes recept szerint dolgozunk). Erre öntjük a quinoa – rizs keveréket, majd a tetejét beborítjuk a mártásos hússal. 180 fokon addig sütjük, míg a teteje megpirul. Kisebbik fiam 2 és fél éves, egy évesen már főztem neki ezt az ételt, azaz a babakonyhában is használhatjuk a receptet. Kifejezetten finom a végeredmény, kisfiam legutóbb kedvenc kommentárját fűzte hozzá: „Anya máskor is csinálunk ilyet?”.karfiol-quinoaFelhasznált források spanyol nyelven:

Peru kormányzati oldala az andoki gabonákról: http://quinua.pe/qaniwa-historia/#

El Mundo cikk a quinoáról: http://www.elmundo.es/america/2013/01/18/noticias/1358520195.html

World Bank cikk a quinoáról: http://www.worldbank.org/en/news/feature/2014/01/06/quinua-llega-hasta-la-nasa-pero-se-aleja-de-los-consumidores-andinos

Cikk a quinoa, amaránt, cañihua hatásairól: http://www.ecoportal.net/Temas-Especiales/Biodiversidad/Amaranto_Quinoa_y_Canihua_las_semillas_que_pueden_salvar_al_mundo

Magyar nyelvű ajánlott oldalak:

Vegagyerek quinoás receptjei: http://www.vegagyerek.hu/2008_09_01_archive.html#uds-search-results

Mindmegette cikk a quinoáról: http://www.mindmegette.hu/quinoa-az-inkak-aranya-47235

Szuperélelmiszerek: http://quinoa.szuperelelmiszerek.com/

A stahl.hu cikke, receptekkel a quinoáról: http://www.stahl.hu/hu/egeszseg/gyogyito-etelek/Quinoa

Reklámok

Sacha Inchi, macskakarom, sárkányvér és graviola. A perui Amazónia kincsei

A perui Andok lejtőitől keletre található az Amazonas gyűjtőmedencéjéhez tartozó, hegyvidékekkel és síkságokkal tarkított terület, melyen olyan értékes növények élnek, mint a Sacha Inchi, a macskakarom, a sárkányvér és a graviola. De szokták nevezni a vörös, fehér és fekete arany hazájának is. A vörös arany (mahagóni), a fehér arany (kaucsuk) és a fekete arany (petróleum) kitermeléséhez azonban kevésbé szép történetek fűződnek, mint El Dorado legendájához, mely e területre is számos kalandort és hódítót vonzott.

graviola

Graviola vagy Guanábana (Annona muricata), a legfrissebb kutatási eredmények szerint csökkenti a rákos sejtek kialakulását

De lássuk először a terület érdekes jellegzetességeit. Peru közel 60%-át trópusi esőerdő borítja, az igen alacsony népsűrűség mellett azonban itt található a legtöbb őshonos nép az országban. A kontinens második legnagyobb nemzeti amazóniai térsége ez (Brazília után), mely egyben a világ egyik legnagyobb biodiverzitású régiója, ahol kiemelkedő számú, endemikus, azaz egyedülállóan csak ezen a területen élő növényfajjal lehet találkozni. Több, mint 14 ezer állatfaj és mintegy 20 ezer növényfaj jelzik e sokszínűséget, számos közülük még ma is felfedezésre és botanikai besorolásra vár. Sajnos a történelem során sokszor sokan akarták kiaknázni a területet, nem egy faj kipusztulását okozva ezzel, a kormányok védett természeti területek létrehozásával igyekeznek megőrizni a felbecsülhetetlen értéket. A perui Amazónia három régióra osztható. A magas hegyvidéki területek (800-3800 m között) párás, meleg klímája a magasság emelkedésével hidegebbre fordul, éves szinten itt esik az országban a legtöbb csapadék (5000 mm). Begóniák, orchideák tarkítják a dzsungel varázslatos világát, és itt él a vörös szirtimadár is, Peru nemzeti madara. További különlegességek a korábban kihaltnak hitt, sárgafarkú gyapjasmajom, a quetzalok, vagy az egyetlen dél-amerikai medvefaj, a pápaszemes medve.

GALLITO-DE-LAS-ROCAS

Peru nemzeti madara, a vörös szirtimadár

A 800 m-nél alacsonyabban fekvő, nagyon párás, esőerdős hegyvidék rendelkezik talán a legnagyobb természeti sokszínűséggel. Itt találhatóak a már említett igen értékes fafajták, köztük a kaucsuk, mahagóni és cedrela, melyek kitermeléséhez embertelen körülmények között dolgoztattak indiánokat és amely továbbra is problémákat okoz. Illegális fakitermelő cégek vannak jelen a mai napig a térségben, melyek aktivitása ráadásul a védett indián területeket is fenyegetik. Nemzetközi szervezetek (pl. a Survival International) próbálnak nyomást gyakorolni a perui kormányra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a visszaélések ellen. Az értékes fák mellett itt nő a manapság itthon is ismert, csodatévő, rákgyógyító hatásáról a köztudatba került növény, a Graviola, a halolajok hatásaival vetekedő, optimális mértékben Omega 3, 6 és 9 olajakat tartalmazó Sacha Inchi, az immunrendszert támogató és gyulladáscsökkentő hatásáról híres macskakarom (Uña de gato) és a vírusölő és sebgyógyító sárkányvér (Sangre de drago) is. De az állatvilág is varázslatos, kolibrik, anakondák, fekete kajmán, puma, jaguár, tapír, vízidisznó, teknősök és más különleges állatok birodalma e vidék.

sachainchi

A legújabb felfedezés, a Sacha Inchi, mely értékes Omega 3, 6 és 9 olajakat tartalmaz

A bolíviai határvidéken található a harmadik régió, mely meglepő képet mutat: a sík területek trópusi őserdejének világát pálmafélék jelenléte tarkítja. A pálmák szavannájaként ismert területen nyáron sokszor annyi eső esik, hogy a víz a területeket elöntve tóvidékeket alakít ki. Egyedülálló fajok laknak e területeken is, mint például a sörényes hangyász, a guacamayo papagáj, vagy a sárgacsőrű tukán.

sabanadepalmeras

Pálmák szavannája

A perui Amazónia hatalmas területének jó része még ma is érintetlen, ezen esőerdős területek védelme nemcsak az ott élő indián törzsek számára életfontosságú, de az ökoszisztéma fenntartásához is elengedhetetlen.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sárgacsőrű tukán

 

oso-hormiguero3

Sörényes hangyász

 

 

Quinoa leves és a Titicaca-tavi Zepter konyha

A quinoa a legfontosabb perui szuperélelmiszerek közé tartozik. Nem mellékes, hogy gluténmentes álgabona, ráadásul a minden esszenciális aminosavat tartalmazó quinoa magok igen magas kalcium, foszfor, vas, kálium, zinc, magnézium, különböző B-vitamin, E-vitamin, rost és fehérjetartalmuk révén remek kiegészítői lehetnek a gluténmentes és tejmentes diétának, de akár a babakonyhának is vagy csak egyszerűen az egészséges táplálkozásnak. A fehér, vörös vagy fekete quinoa jellemzőinek, felhasználásának, történetének egy külön bejegyzést fogok szentelni, most azonban egyik első élményeimet szeretném megosztani e növénnyel, és közreadni receptjét.

quinoa-plants

Perui élményeim egyik legszebbike az, amikor pár napot a Titicaca-tó egy szigetén tölthettem egy kecsua-ajkú családnál. Amantani szigetén befogadnak éjszakára turistákat, akiknek a szálláson kívül ellátást is biztosítanak. Kézműves termékeket is készítenek, főként kötnek, szőnek, a gyönyörű munkáik megvásárlásával pedig legalább tudjuk, biztosan őket támogatjuk.

peru 173

Kecsua szállásadónk kézműves terméket készít

A mi családunkban a családfő tudott spanyolul, de az anyuka csak kecsuául beszélt, így mutogatva, tolmácsolva sikerült beszélgetni vele. A gyerekek már spanyol nyelven tanulnak az iskolában, ráadásul nagy az elvándorlás, a szárazföldre, nagyobb városokba, Cuzcóba, Limába mennek szerencsét próbálni a jobb életkörülmények reményében. Az egyik étel, amit a házinénink főzött nekünk, a hagyományos quinoa leves volt (Peruban quinua a növény elnevezése). A szigeten áramellátás szinte egyáltalán nincs, sem vízvezeték, vagy fűtés (éjszakánként nem ritka a 0°C körüli hőmérséklet sem) így sötétedés után gyertyával világítva, kövek között, a kis konyha nyílt tűzénél főzve beszélgethettünk szállásadóinkkal. Mi viccesen csak Zepter konyhának hívtuk a kis zugot, ahol házinénink üldögélve főzött.

peru 178

Titicaca-tavi konyha, itt épp reggeli palacsinta készült

A szigeten nem sok alapanyagot tudnak megtermelni, így a magas tápértékű quinoa nagy kincs, a belőle készült leves pedig igazán jólesett. Íme itt a receptje e nagyon egyszerű zöldséges quinoa levesnek, amit itthon akár kisgyermekeknek (babáknak 8-10 hónapos kortól adható) is nyugodtan elkészíthetünk.

Zöldséges quinoa leves

100 gr quinoa (natúr, nem puffasztott)

1-2 szál sárgarépa

1 póréhagyma vagy zöldhagyma

1 zellerszár (vagy fél zsenge zellergumó)

1-2 szem burgonya

só, bors

Az eredeti receptben csak ennyi zöldség van, érdemes még más zöldségekkel is (pl. zöldborsó, brokkoli, karfiol) gazdagítani. A megpucolt és apróra vágott zöldségeket felforrt vízbe szórjuk, pár percig főzni hagyjuk, majd beleöntjük az előzőleg nagyon jól átmosott és szűrőn leszűrt, esetleg picit megpirított quinoát (a pirítás mélyebb ízt ad a levesnek, ez elhagyható, az átmosás azonban nagyon fontos, ugyanis a magokat szaponin borítja, melyet felhasználás előtt ki kell áztatni, különben keserű lesz az íze). Tovább főzzük, míg megpuhulnak a zöldségek és a quinoa is (átlátszóvá, üvegessé válik). Sózzuk, ízesítjük. És készen is vagyunk, jó étvágyat hozzá!

quinoaleves

Ajánlott oldalak:

Jaime Caso: Quinoa, az inkák szent gabonája, a “Magok Anyja”,

http://www.jaimecaso.org/hu/geburt-der-nahrung/quinoa-az-inkak-szent-gabonaja-a-magok-anyja/

Vegagyerek: http://www.vegagyerek.hu/2011/03/quinoa-fasirt.html

Babakonyha a fruktóz- és tejmentes diéta szerint: http://babykitchen.blog.hu/2014/03/13/a_rizs_alternativai_a_quinoa

Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.

Az én egészséges Perum

Első bejegyzésemben azt írtam perui kutató-utazó kalandomról, hogy talán sosem éltem annyira egészségesen, mint akkor. Nos, akkor talán kezdem is egy kis magyarázattal.

peru 455

Amikor Peruba érkeztem, egy korábbi mexikói út volt a hátam mögött, ahol hátizsákos turistaként piacokon, utcán próbáltam ki a mexikói ízeket. Peruban magyarországi Phd ösztöndíjamból kellett megélnem, azaz tudtam, luxusra itt sem számíthatok. De akkor még Peru olcsóbb volt, mint Magyarország, mégha nem is mindenben. Így miután minden hónapban kifizettem az albérleti díjamat (ami viszont egyáltalán nem volt kevesebb, mint itthon, sőt…) kedves házinénimnek, gondolkozhattam, hogyan osztom be a meglehetősen kevéske maradék pénzemet. Mivel kutatni érkeztem, viszonylag sokat kellett költenem Limán belüli utazásokra, fénymásolatokra, stb. Na de ez téged kevésbé érdekel, kedves Olvasó. Viszont hogy e bejegyzés témájához visszakanyarodjak, a legelső és egyik legmennyeibb emlékeim egyike az volt, amikor limai tartózkodásom második napján az egyetemre igyekeztem bejutni és a bejárat előtt utcai sütögetős árusra akadtam. Hát, innentől kezdve szinte minden délelőttre megvolt az igen olcsó, ámde annál finomabb éhségűzőm: kis apró fánkocskák voltak ezek, a közepén mélysárga töltelékkel. A töltelék vagy tojássárgájával, vagy édesburgonyával készült. Az édesburgonya neve Peruban camote, innentől kezdve megvolt az egyik helyi kedvenc nassolnivalóm, ezer féle dolgot készítenek belőle, a top helyezett nálam a sós camotechips volt (na ezt aztán kipróbáltam yukkából és banánból is, egyik sem volt rosszabb…). Szokásomhoz híven jártam a helyi boltokat, piacokat, utcai árusokat, megkóstoltam a krumpli, avokádó, kukorica, mandarin, banán ezer fajtáját. Megjegyzem még csak gyomorrontásom sem volt egyetlen egyszer sem. Annál finomabb dolgokat próbáltam ki, legyen az partvidéki vagy andoki fogás.

Gasztronómiai élményeimről még sokat fogok írni, de a mai alkalommal meg kell említenem még valamit, ami meghatározó erejű volt számomra. A szupermarketek polcain folyamatosan keresgéltem a tejmentes termékeket, hiszen én magam tejallergiás vagyok, sajnos nem is tejcukor érzékeny, hanem tejfehérje allergiás. Találtam olyan reggeliző pelyheket és kevert őrleményeket, amelyeket ma már perui vagy andoki szuperélelmiszerekként emlegetnek: a legtöbb termékben volt quinoa, amaránt és maca. A quinoa és amaránt már talán itthon is köztudottan az egyik legteljesebb növényi eredetű élelmiszerek, az egyik legjobb növényi fehérjeforrások, ráadásul lúgosító hatásúak, magas kalcium, magnézium, vas, foszfor, cink tartalommal bírnak, és mindemellett gluténmentesek, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják őket. A maca természetes erősítőszer, támogatja az immunrendszer működését, igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, kismamáknak is ajánlják fogyasztását. Ezeket itthon is lehet már kapni külön-külön, na de komplex készítményként bizony nem. És a kulcs pedig ebben rejlik. A kint tartózkodásom utolsó hónapjaira legnagyobb meglepetésemre körmeim és hajam csillogott, én pedig kifejezetten jól éreztem magam, kicsattantam az egészségtől és erőtől. Persze újdonsült barátaim biztosítottak a felől, hogy mindez az egészséges táplálkozásomnak volt köszönhető. Én pedig elhittem, így azóta itthon is próbálok valamit visszaadni (immár gyerekeimnek is) abból, amit ott, Peruban ehettem. E bejegyzés csak az első élményeim elmesélésére volt elegendő, de terveim szerint sokat fogok írni a perui egészséges élelmiszerekről, abban a reményben, hogy itthon is kaphatók lesznek komplex változatai. Addig is, a már meglévő alapanyagokból készíthetünk magunknak finomságokat, nemsokára jövök receptekkel is…

Miért éppen Peru?

Közbevetés

peru 134

Sómezők Maras közelében, Cuzco – Szent Völgy

Kapcsolatom Peruval legalább 20 éve kezdődött, még egyetemi tanulmányaim alatt. A mindent eldöntő, egész életemre kiható élmény viszont sok évvel később ért, amikor mintegy féléves kutatóútra érkeztem Limába. Szinte teljesen elzárva az itthoni világtól és kapcsolatoktól valódi helyi életet éltem, ami nagyon más, mint amit az odaérkező turisták tapasztalhatnak. Őszinte legyek? Sokkal nagyobb élmény volt helyi boltokba, pékségbe járni, piacokon nénikkel beszélgetni arról, ki, hogyan készíti el az otthoni mindent gyógyító főzetét, vagy a sarki churros sütögető bácsival és édeskrumpli chipset áruló nénivel összebarátkozni, mint egy szervezett, két hetes úton “megismerni” ezt a hihetetlenül változatos országot. A mellett, hogy Phd értekezésemhez gyűjtögettem az anyagaimat a perui indiánkérdés témakörében és minden reggel a limai téli ködszitálásban siettem munkába a helyi kisbuszokkal, megpróbáltam annyit megismerni ebből az országból, amennyit csak lehet. Azaz eljutottam szinte minden számomra fontos helyre, megismertem nagyon értékes embereket és egy teljesen más életfelfogást. Azért persze volna még miért visszamenni. Ha másért nem a nagyszerű ételek, emberek, tájak, inka csodák újbóli felfedezéséért, na és hogy újra megszámolhassam, a barnának hány árnyalata létezik a magas hegyvidéki tájakon, hogy újra kicsattanjak az egészségtől, mert szinte hihetetlen, de – bár jártam pár helyen életemben – a legegészségesebben itt éltem. Erről terveim szerint még sokat fogok írni a továbbiakban.

Hazajövetelem óta (vagy már talán régebben) arról álmodtam, hogy egyszer itthon, másokkal is megismertethetem majd azt a sok csodát, amit láttam. Szakmai részről eddig ezt igyekeztem elérni az egyetemi kurzusaimon (Szegedi Tudományegyetem, Hispanisztika tanszék). Na de az egyetemi órákból sok minden kimarad… És éppen ezek azok a “finomságok”, amelyek Peru eszenciáját adják. Úgy döntöttem, nem várom a csodát, nem várom, hogy legyen több időm, pénzem, energiám. Belevágok. Nem tudom sikerül-e olyan színesen, élvezetesen átadnom majd mindent, ahogyan azt szeretném, ezt majd elmondjátok Ti, Kedves Olvasók. Csak reménykedem, hogy sikerül majd egy kicsit rátok ragasztani a lelkesedésemből, és hogy nektek is lesz kedvetek elutazni ebbe az országba, kipróbálni gasztronómiáját, gyógynövényeit, ha máshogyan nem, a képernyő előtt ülve. Igyekszem legalább olyan sokrétűen írni, mint amilyen sokszínű az ország. Ha van kedvetek, kísérjetek el e kalandra és biztassatok másokat is erre!