Amaránt, a jövő tápláléka

Az amaránt az egyik legősibb kultúrnövény, ismerték a Kolumbusz előtti Amerika középső és déli területein is. A kukoricával és babfélékkel egyetemben az amaránt a legfontosabb táplálékforrások közé tartozott, mindemellett vallási ünnepek, rítusok elengedhetetlen eleme is volt. Az álgabona használatára utaló legrégebbi régészeti leletek (Mexikó Puebla államában) időszámításunk előtt 4000 körülre tehetőek. Minden valószínűség szerint a maják voltak az első nép, akik számára rendkívüli fontossággal bírt e növény, melynek magjait és zöld részeit is fogyasztották. De később az azték és inka kultúrában is kiemelkedő szerepe volt, az amaránt e népek alap táplálékai közé tartozott, hatalmas területeken termesztették a mai Mexikó, Guatemala, Peru, Ecuador, Bolívia régióiban.

amarant-oslakosok

Amaránt termesztése az ősi Amerikában

Forrás: http://www.lienzoculinario.com/

Az azték uralkodó, Moctezuma számára terményadó formájában nagy mennyiségekben szállították az amaránt magvakat Tenochtitlánba, az azték fővárosba. Az azték időkből származnak ismereteink az amaránt kultikus használatáról is. Vallási ünnepeken az asszonyok megőrölték a magokat, befestették vörösre, vagy áldozatok vérével, illetve mézzel keverték össze. A masszából szobrokat (általában istenek alakjait) formáztak, melyeket a szertartásokon később elfogyasztottak. E pogány ceremóniák természetesen elfogadhatatlanok voltak a megérkező katolikus spanyol konkvisztádorok számára. Hernán Cortés betiltotta az amaránt termesztésének és használatának minden formáját. A növény használata egyik napról a másikra szűnt meg, míg a többi amerikai növény (kukorica, bab, burgonya, paprika, paradicsom, kakaó, vanília, tökfélék, napraforgó, stb.) megkezdte hódító útját az Óvilágban. Az amaránt termesztése csak kis falusi közösségekben maradt fenn, de a külvilág számára teljesen feledésbe merült. Csak az 1970-es években fedezték fel újra a már korábban ismertetett quinoával együtt. Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája készített 1975-ben egy felmérést, melynek célja a kevésbé ismert és kihasznált, de egyben nagy lehetőségeket rejtő növények felkutatása volt. A kutatás eredményeit figyelembe véve az akadémia úgy fogalmazott, hogy az amaránt az emberi fogyasztásra szánt legkiválóbb növényi eredetű táplálék.

amarant

Amaránt

Forrás: http://www.consumer.es/

Az amaránt a disznóparéjfélék családjába tartozó növény. A disznóparéjt itthon is ismerjük, de a fogyasztásra termesztett fajtának csak a dísznövényváltozatát. Mexikóban elterjedtebb neve az „alegría” (azaz vidámság), míg Peruban és Bolíviában kiwichaként ismerik. Az eredetileg 1400-2400 m közötti magasságon élő növény kb. háromezer méteres tengerszint feletti magasságig tulajdonképpen bárhol megterem, ennek is köszönhető, hogy mára igen elterjedt a termesztése. A növénynek csak az andoki régióban csaknem ezer alfaja létezik, azonban ezek közül három fajta az, amely a tápláló magokat adja. Az amaránt fél méteres magasságtól akár 3 méteresre is megnőhet, növekedéséhez kis páratartalom és csapadék is elegendő, e tulajdonsága pedig nagyon előnyös a szárazabb területeken való termesztéshez. További pozitív tulajdonsága, hogy a magok megéréséig mindösszesen 180 napos termésidőre van szükség. Vörösben, lilában, narancsban és aranyban tündöklő, hosszú, lecsüngő virágai szép látványt nyújtanak.

Ahogy említettem, az amaránt rendkívül tápláló kultúrnövény. Magas fehérjetartalma (17% körüli) megelőzi a búzáét, rizsét vagy kukoricáét. Az amarántban a tejhez hasonlóan magas százalékban megtalálható a lizin, a növekedéshez (gyermekeknél), csontok fejlődéséhez, kalcium beépüléséhez, szövetek regenerálódásához szükséges esszenciális aminosav. E mellett 1-1,5 mm átmérőjű, apró magjai magas rosttartalmúak, és igen nagy arányban tartalmaznak kalciumot (130-164 mg/100 gr), káliumot, foszfort, magnéziumot, aszkorbinsavat, riboflavint, niacint és C vitamint, hiányos táplálkozásúak (tejallergiában, gluténérzékenységben szenvedők, kisgyermekek, sportolók) számára nagyszerű kiegészítője lehet a mindennapi étrendnek. Keményítőt is tartalmaz, lisztje használható kenyérsütésre is. Az amaránt koleszterincsökkentő hatású, rosttartalmánál fogva előnyös székrekedésben szenvedőknek, a magjaiból kinyert olaj pedig a cukorbetegek diétájának nagyszerű segítője.

amarantliszt-pattogtatott-amarant-2

Amarántliszt és pattogtatott amaránt

Az amaránt itthon is egyre inkább elterjedt, ma már nem csak bioboltokban, de nagyobb drogériákban és szupermarketekben is kapható, főként pattogtatott változata, de ismert magja és lisztje is. Rendkívül sokrétűen felhasználható, köretek, pékáruk, sütemények, zöldséges ételek, édességek alapanyaga lehet, de pattogtatott magjait használhatjuk húsok panírozásához is. Habár e blog perui élményeim és ismereteim bemutatására készül, egyik legszebb amarántos emlékem mégis Mexikóhoz kötődik. Mexikóban szinte mindenhol, metrómegállókban, aluljárókban, piacon, utcai árusoknál, na és persze boltokban is kapható az úgynevezett „dulce de alegría” („édes vidámság”), egy mézes sziruppal, pattogtatott amaránttal, sokszor mogyoró és mazsola hozzáadásával készült finomság, mely leginkább az itthoni müzliszeletekhez hasonlítható. Isteni, mindamellett, hogy egészséges is (még a méz/cukor tartalom ellenére is). Itthon hasonlókat már láttam drogériában és bioboltokban, de őszintén szólva messze elmaradnak a Mexikóban kipróbált szelettől.

Mai receptem egy könnyedén elkészíthető muffin, melyet ajánlok minden gyümölcsöt nem szerető kisgyermek anyukájának, vagy csak a téli hónapokban egy kis egészséges finomságra váró érdeklődőnek. A nyers gyümölcsöt másfél éves kora óta nem evő nagyobbik fiam hétvégén nem bírta abbahagyni az evését…

Amarántos-gyümölcsös muffin (tejmentes recept)

Hozzávalók:

2 és fél csésze liszt (Vegyesen: fehér vagy tönkölyliszt, amarántliszt és pattogtatott amaránt keveréke. Lehet még táplálóbbá tenni zab vagy quinoapehellyel, ezekből is szinte mindig rakok bele. Én őszintén szólva nem szoktam mérni az arányokat, de a hagyományos liszt és a helyettesítők aránya maximum fele-fele legyen.)

3 csésze pürésített vagy reszelt gyümölcs (ez alkalommal mélyhűtőbe eltett barack és reszelt alma került bele, de nagyszerű sütőtökkel is)

1 tk sütőpor

pici só, kevés fahéj

1 és fél csésze cukor (általában nádcukrot használok, aki kevésbé szereti a karamellás ízét, az használjon fehér cukrot, vagy cukor helyettesítőt)

2 tojás

fél csésze olaj (ha lehet olívaolaj, vagy Omega olaj)

Összekeverjük külön a száraz és nedves összetevőket. A tojást finoman habosra keverjük a cukorral és a többi hozzávalóval (olaj, gyümölcspüré), majd a száraz keverékkel vegyítjük. Enyhén kiolajozott muffinformákba töltjük kb. a formák háromnegyedéig a keveréket, majd 170-180 fokon tűpróbáig sütjük. Most minimuffin tepsiben sütöttem, kb 48 darab lett belőle. Ha valaki még inkább le szeretné venni a lábáról a gyerekeket, szórhat bele kevés csokicseppet, mazsolát stb. Én csokicseppet tettem bele, na nem sokat, de mézesmadzagnak éppen megfelelt.

amarantos-gyumolcsos-muffin-2

Felhasznált források:

Historia del amaranto, 

http://www.amaranto.cl/noticia/historia-del-amaranto.html

El valor nutritivo del amaranto, 

http://www.amaranto.cl/informacion-nutricional.html

El amaranto, 

http://www.botanical-online.com/amaranto.htm

Asociación Mexicana del Amaranto, 

http://www.amaranto.com.mx/vertical/faq/faq.htm

Amaranto o kiwicha: alimento del futuro, http://www.inkanatural.com/es/arti.asp?ref=amaranto

Reklámok

Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.

Az én egészséges Perum

Első bejegyzésemben azt írtam perui kutató-utazó kalandomról, hogy talán sosem éltem annyira egészségesen, mint akkor. Nos, akkor talán kezdem is egy kis magyarázattal.

peru 455

Amikor Peruba érkeztem, egy korábbi mexikói út volt a hátam mögött, ahol hátizsákos turistaként piacokon, utcán próbáltam ki a mexikói ízeket. Peruban magyarországi Phd ösztöndíjamból kellett megélnem, azaz tudtam, luxusra itt sem számíthatok. De akkor még Peru olcsóbb volt, mint Magyarország, mégha nem is mindenben. Így miután minden hónapban kifizettem az albérleti díjamat (ami viszont egyáltalán nem volt kevesebb, mint itthon, sőt…) kedves házinénimnek, gondolkozhattam, hogyan osztom be a meglehetősen kevéske maradék pénzemet. Mivel kutatni érkeztem, viszonylag sokat kellett költenem Limán belüli utazásokra, fénymásolatokra, stb. Na de ez téged kevésbé érdekel, kedves Olvasó. Viszont hogy e bejegyzés témájához visszakanyarodjak, a legelső és egyik legmennyeibb emlékeim egyike az volt, amikor limai tartózkodásom második napján az egyetemre igyekeztem bejutni és a bejárat előtt utcai sütögetős árusra akadtam. Hát, innentől kezdve szinte minden délelőttre megvolt az igen olcsó, ámde annál finomabb éhségűzőm: kis apró fánkocskák voltak ezek, a közepén mélysárga töltelékkel. A töltelék vagy tojássárgájával, vagy édesburgonyával készült. Az édesburgonya neve Peruban camote, innentől kezdve megvolt az egyik helyi kedvenc nassolnivalóm, ezer féle dolgot készítenek belőle, a top helyezett nálam a sós camotechips volt (na ezt aztán kipróbáltam yukkából és banánból is, egyik sem volt rosszabb…). Szokásomhoz híven jártam a helyi boltokat, piacokat, utcai árusokat, megkóstoltam a krumpli, avokádó, kukorica, mandarin, banán ezer fajtáját. Megjegyzem még csak gyomorrontásom sem volt egyetlen egyszer sem. Annál finomabb dolgokat próbáltam ki, legyen az partvidéki vagy andoki fogás.

Gasztronómiai élményeimről még sokat fogok írni, de a mai alkalommal meg kell említenem még valamit, ami meghatározó erejű volt számomra. A szupermarketek polcain folyamatosan keresgéltem a tejmentes termékeket, hiszen én magam tejallergiás vagyok, sajnos nem is tejcukor érzékeny, hanem tejfehérje allergiás. Találtam olyan reggeliző pelyheket és kevert őrleményeket, amelyeket ma már perui vagy andoki szuperélelmiszerekként emlegetnek: a legtöbb termékben volt quinoa, amaránt és maca. A quinoa és amaránt már talán itthon is köztudottan az egyik legteljesebb növényi eredetű élelmiszerek, az egyik legjobb növényi fehérjeforrások, ráadásul lúgosító hatásúak, magas kalcium, magnézium, vas, foszfor, cink tartalommal bírnak, és mindemellett gluténmentesek, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják őket. A maca természetes erősítőszer, támogatja az immunrendszer működését, igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, kismamáknak is ajánlják fogyasztását. Ezeket itthon is lehet már kapni külön-külön, na de komplex készítményként bizony nem. És a kulcs pedig ebben rejlik. A kint tartózkodásom utolsó hónapjaira legnagyobb meglepetésemre körmeim és hajam csillogott, én pedig kifejezetten jól éreztem magam, kicsattantam az egészségtől és erőtől. Persze újdonsült barátaim biztosítottak a felől, hogy mindez az egészséges táplálkozásomnak volt köszönhető. Én pedig elhittem, így azóta itthon is próbálok valamit visszaadni (immár gyerekeimnek is) abból, amit ott, Peruban ehettem. E bejegyzés csak az első élményeim elmesélésére volt elegendő, de terveim szerint sokat fogok írni a perui egészséges élelmiszerekről, abban a reményben, hogy itthon is kaphatók lesznek komplex változatai. Addig is, a már meglévő alapanyagokból készíthetünk magunknak finomságokat, nemsokára jövök receptekkel is…