A perui konyha alapanyagai 1. – A burgonya párosítása lámahússal

Az andoki régióból származó burgonyának Peruban található a legtöbb variánsa, a perui őshonos burgonyafélék száma meghaladja a 4300-at (más források „csak” 3000 perui fajról beszélnek). Természetesen ezek nagy része vadon termő gumó és emberi fogyasztásra nem alkalmas. Ma a világ negyedik legfontosabb élelmiszernövényének ismeretét 8000 éves régészeti leletek támasztják alá, termesztését Peruban kezdték meg. Megkérdezhetitek kedves olvasók, hogy miért is szeretnék én a krumpliról írni e blog oldalain. Peruról írni az inkák által „papa”-nak hívott burgonya nélkül lehetetlen. A perui emberek számára a krumpli a legfontosabb táplálék (magas szénhidrát és fehérjetartalma mellett C-vitamin, B1 és B2 vitamin, vas, nátrium és kálium tartalma figyelemreméltó), melyet Pacha mama, a földanya ajándékozott az embereknek, ráadásul nagyon érdekes burgonyaféléket láthat és kóstolhat az ide érkező turista. A ma oly divatos perui streetfood példái között pedig nem egy burgonya alapú finomságot találhatunk. Európába a spanyolok hozták az 1550-as években, a 18. század második felére terjedt el használata.

Létezik apró, kerek, ovális, kis méretű, göcsörtös, nagy, lapos, a szivárvány számtalan színében pompázó, sárga, lila, feketés, barna, fehér, piros és még ki tudja hányféle variáns. Perui piacokon járva az ember meg sem tudja számolni, hányféle burgonyát lát. Az érdekességekre szeretném felhívni a figyelmet. A peruiak a szerint különböztetik meg a burgonyaféléket, hogy milyen színű a húsuk, e szerint létezik sárga, fehér, de kék és lila húsú burgonya is, ez utóbbiak nagyobb tápértékűek, magas antioxidáns tartalmuk miatt. Az egyik legértékesebb burgonyaféle a kívül és belül is sötétlila fajta, a „papa negra” (fekete krumpli), melynek fontos szerepet tulajdonítanak a rákos elváltozások megelőzésében, illetve a sejtek öregedése elleni harcban.

Másik perui jellegzetesség a chuño, avagy a fagyasztva szárított krumpli. Hagyományosan az andoki emberek tartósítási eljárása volt ez, melyet a mai napig alkalmaznak. 3-4000 méteres magasságokban nagy a hőingadozás a nappalok és éjszakák között. A felszedett burgonyagumókat kiterítik a földre, mely a fagyos éjszakákon átfagy, míg napközben az erős napsütésnek, magasabb hőmérsékletnek és erős szélnek köszönhetően pedig kiszárad, dehidratálódik. Szárított burgonyát a partvidéken is készítenek, sokáig eláll, a boltok polcain a városokban is megtalálható. E szárítás egy egyszerűbb eljárás, a rövid ideig főtt krumplit meghámozzák, majd megszárítják. Felhasználás előtt egy éjszakára vagy napra langyos vízbe áztatják. Otthoni körülmények között is belefoghatunk a szárított burgonya készítésébe. A meghámozott krumplikat 3-4 mm-es szeletekre vágjuk és lobogó vízben 8 percig blansírozzuk, majd jeges vízben lehűtjük. A vízből kiszedve papírtörlőn megszárítjuk, majd aszalógépbe tesszük és keményre szárítjuk. A legjellegzetesebb szárított krumpliból készült étel az egyik személyes perui kedvencem, a Carapulcra, mely a mi paprikás krumplinkhoz hasonlítható, azonban hús és földimogyoró is található benne, a szárított krumplitól pedig jellegzetes ízt és textúrát kap. Hagyományosan láma vagy alpakkahúst is tesznek bele, mely Peruban, főleg az andoki vidékeken jellegzetes étek. Amikor ott jártam, az alpakka steaket volt alkalmam kipróbálni, az az igazság, hogy egészen finom volt. Ebből az ételből persze ki is hagyhatjuk, Limában láma nélkül készítettük.  

peru 354

Az andoki hegyvidéken a földre szárítani kitett burgonya

Másik kedvencem a „papa cóctel”-nek nevezett „koktélburgonya” volt, ami tulajdonképpen igen apró szemű fehér burgonya (az itthoni vetőmagburgonyához hasonlítanám) és előszeretettel főzik meg héjában, majd különféle szószokkal kínálják, melyekbe egyszerűen kis pálcikákra szúrva belemártják. Egy perui barátnőmnél próbáltam ki az avokádószószos változatot, amit a mexikóiakkal ellentétben Peruban egyszerűen csak sóval és limelével kevernek ki és mégis isteni finom. A kis aprószemű krumplik pedig mennyei mannaként szívták magukba az avokádókrémet, nagyszerű párosítást alkotva vendéglátáshoz vagy csak egy egyszerű vacsorához. Szintén különböző szószokkal készül a külföldön is ismert Papa a la huancaina (a szósz sajtot és ají amarillo-t tartalmaz, melynek köszönhetően erős sárga színe lesz), illetve az Ocopa (mely sajton, ají amarillon s más chiliféléken kívül egy citromos illatú tagetes nevezetű fűszerrel és földimogyoróval készül).

A jól fövő burgonyafajtákból más jellegzetes ételeket is készítenek, egy későbbi bejegyzésemben fogom például részletezni a híres Causa rellena-t, mely avokádóval, főtt tojással és krumplipürével készül. Szintén nagy kedvencem volt a kifejezetten utcai árusoknál kapható „papa rellena”, azaz töltött burgonya, mely tulajdonképpen kevés hússal/zöldséggel megtöltött, krumplipüréből készült, hirtelen olajban kisütött ovális gombócformájú étel, mellé friss salátát kínálnak. Az egyik legolcsóbb utcai étek, mely cseppet sem von le értékéből, kifejezetten finom és látványos fogás. A mai napon ez utóbbi streetfood és a különlegesnek számító carapulcra receptjét szeretném megosztani veletek.

carapulcra2

Carapulcra (ahogy Limában csináltam)

500 gr szárított burgonya, egy éjszakára langyos vízben áztatva

kevés olaj, vagy más zsiradék

500 gr vékony csíkokra vágott csirke vagy sertéshús (én csirkemellel készítettem, de ahogy írtam, hagyományosan láma vagy alpakka húst is adnak hozzá)

1 apróra vágott hagyma

2 gerezd apróra vágott fokhagyma

só, bors, köménymag

pár kk. őrölt ají panca (sötét bordó chilifajta, csak enyhén csípős)

kb 2 csésze csirke alaplé

ízlés szerint kevés szegfűszeg

negyed-fél csésze földimogyoró

Egy kevés olajon megpirítjuk a hagymákat, majd tovább pároljuk fűszerekkel, melyhez hozzáadjuk a csíkokra vágott húst a csirkealaplével. Ehhez adjuk hozzá a beáztatott és lecsepegtetett szárított krumplit, majd nagyon lassú tűzön, néha megkeverve puhára főzzük. Az utolsó percekben hozzászórjuk a földimogyorót is. Peruban főtt jukkát is tálalnak mellé.

Papa rellena, azaz töltött burgonya perui módra

500-500 gr sárga és fehér burgonya keveréke héjában megfőzve és áttörve

só, bors, tetszés szerint egy kevés liszt

1 csésze apróra vágott hagyma

1 gerezd apróra vágott fokhagyma

1 csésze apróra vágott paradicsom

köménymag és oregánó ízlés szerint

2-3 főtt tojás apróra vágva

250 gr darált hús

1 tojás

olaj a sütéshez

papa-rellena

A burgonyát áttörjük és sóval, borssal ízesítjük, hagyjuk teljesen kihűlni, majd nagyon kevés kevés lisztet keverünk bele (ha nagyon száraznak tűnik a massza, egy tojást is tehetünk hozzá, de ha jól formázhatónak érezzük, lisztes volt a burgonya, akkor sem tojás, sem liszt nem szükséges). Kevés olajon megpirítjuk a hagymákat, majd hozzáadjuk a paradicsomot, fűszereket és a darált húst (meghinthetjük paprikával, vagy perui ají pancával). Amikor megfőtt a hús, hozzáadjuk az apró kockára vágott tojást (és akár tehetünk bele mást is, például kevés olajbogyót, vagy más zöldséget). Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. Egy nagyobb adag krumplit kiveszünk a tiszta tenyerünkbe, a másikkal ellapítjuk, majd a massza közepébe helyezünk a töltelékből. A massza másik felét ráhajtjuk és egy ovális formát képezünk. Folytatjuk a műveletet, amíg van krumplink, illetve töltelékünk. Egy serpenyőben olajat melegítünk, miközben kikészítünk egy kis tálkába kevés lisztet, egy másikba pedig felverünk egy tojást. Az ovális töltött burgonyákat óvatosan megforgatjuk a lisztben, majd nagyon kevés tojással bekenjük és az olajba helyezzük. Minden oldalát enyhén pirultra sütjük, majd lecsepegtetjük és papírtörlőre kiszedjük. Friss salátával, valamilyen mártással vagy csak magában kínáljuk.

Az elkészítési módról itt nézhettek meg egy, az Andoki Tanulmányok Intézet által felvett videót. (képek forrása: saját fotók, illetve Pinterest és Pixabay)

Reklámok

A quinoa kistestvére: cañihua, avagy bébi quinoa

A quinoa talán egyetlen hátránya, a magokat borító, kesernyés szaponin, melyet főzés előtt átmosással, rövid áztatással tudunk eltávolítani. A bébi quinoa, vagy spanyolul cañihua (kecsuául kañiwa) ellenben nem tartalmaz szaponint, mindazonáltal megvan minden, a quinoa esetében is már leírt előnyös tulajdonsága. Az Európában még kevésbé használt, szintén andoki álgabona nagyszerű kistestvére a quinoának, az alábbiakban e növény rövid ismertetését olvashatjátok.

A cañihua Magyarországon talán a leginkább ismeretlen, diós, édeskés ízű andoki álgabona. Az egyik legkevésbé kutatott gabonaféle, rendszertani nevét (Chenopodium pallidicaule) csak 1929-ben kapta egy svájci botanikustól. A Titicaca-tó környékén virágzó Tiahuanaco kultúra termesztett növényét legkorábban Arequipa spanyol kormányzója, Diego Cabeza de Vaca említi egy 1586-os művében. A spanyolok vallási, rituális szerepe miatt megpróbálták betiltani termesztését és fogyasztását, melynek következtében szerepét elhanyagolták, sok ideig állattakarmányként használták csak, illetve úgy tartották, a quinoa növény vadon termő változata. A kecsua és ajmara közösségek hagyományaiban azonban a cañihua fennmaradt, sőt, a magok és a növény levelének gyógyító hatásairól szóló ismereteink is nekik köszönhetőek.

A quinoánál is kisebb cañihua gluténmentes, apró, 1 mm-es magjai barnás-vöröses színűek, a 20-70 cm magasra növő növény Peru és Bolívia hegyvidéki zónáiban, 4000 m körüli magasságokban él. A könnyen emészthető, magas fehérje– és rosttartalmú cañihua magokat a világ a nyolcvanas évek végén ismerte meg, amikor is a quinoával együtt, mint teljes értékű gabona, felvették a NASA űrhajós étrendjének listájára. A quinoánál is magasabb fehérjetartalma eléri a 19%-ot (100 gr-ban), e mellett kiváló kalcium, magnézium, foszfor, vas, niacin, B1 és B2 vitamin forrás.

Táplálkozási szakértők a cañihuát ajánlják székrekedésben, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára. Csökkenti a koleszterinszintet, revitalizál, megemeli az energiaszintet. Mivel a magokat nem borítja szaponin réteg, a quinoánál egyszerűbben felhasználható, illetve lisztet is könnyebben tudnak belőle készíteni. Saláták, levesek, italok, reggelizőpelyhek, pékáruk nagyszerű alapanyaga, sajnos azonban Magyarországon egyelőre igen nehezen szerezhető be. Magyar nyelvű leírások még alig léteznek, egy nagyszerű magyar nyelvű cikket szeretnék ajánlani rokagomba blogoldaláról, melyben egy bébi quinoás kenyér és a kañiwa avokádó saláta receptje is megtalálható.

Saját ajánlott receptem pedig a következő:

Csokis-mandulás bébi quinoa pite (gluténmentes)

Hozzávalók:

30 gr magas kakaótartalmú étcsokoládé

1 ek. folyékony stévia, vagy más édesítőszer (ami természetesen lehet ízlés szerint cukor, vagy nádcukor is)

50 gr apróra vágott datolya

100 gr finomra darált mandula

200 gr bébi quinoa liszt (vagy quinoa liszt)

4 tojás

1 kk. sütőpor

4 ek. joghurt, vagy kókusztej

A tojások fehérjét felverjük az édesítőszerrel vagy cukorral. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk. Egy tálban összekeverjük a lisztet a darált mandulával, olvasztott csokoládéval és datolyával. A tojások sárgájával kikeverjük a masszát, majd óvatosan belekeverjük a tojásfehérjék habját, illetve a sütőport. Ha a liszt állaga miatt a tésztát szétesőnek találjuk, tehetünk bele egy kis joghurtot vagy kókusztejet (ebben az esetben gluténmentes és tejmentes receptet kapunk). Egy kisméretű piteformát kikenünk kevés olajjal és meghintjük quinoa liszttel. Beleöntjük a masszát, és 180 fokos sütőben 30 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e).  

canihua-pite

Felhasznált spanyol nyelvű források:

Cañihua, Energizante Y Contra Males Cardiovasculares

https://plantitas.wordpress.com/2007/09/19/caihua-energizante-y-contra-males-cardiovasculares/

Guía de campos de cultivos andinos, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, 89-92. oldal

http://www.fao.org/docrep/010/ai185s/ai185s.pdf

Propiedades de la cañihua: http://www.innatia.com/s/c-cereales/a-propiedades-de-la-canihua-6030.html

Perui kormányzati portál az andoki gabonákról www.quinoa.pe

Quinoa, az Istenek eledele

A quinoa, melyet az inkák aranyaként, az Istenek eledeleként, vagy a magok anyjaként is emlegetnek, a Titicaca-tó perui és bolíviai vidékén őshonos álgabona. Quinoa maradványokra utaló 5-7000 éves régészeti leletekre is bukkantak már Peruban, Bolíviában és Chile legészakibb területein (de egyes források szerint használata jóval elterjedtebb volt, termeszthették a mai Argentína, Kolumbia és Mexikó egyes vidékein is). Az Andok őslakosai számára a kukorica és burgonya mellett alaptápláléknak számító magok rendkívül jól alkalmazkodnak a földrajzi és éghajlati viszonyokhoz, a tengerszinttől egészen 4000 m magasságig jól teremnek. Termesztését és fogyasztását a spanyolok érkezése után a különböző krónikák is megemlítik (első spanyolként Pedro de Valdivia ír róla V. Károly uralkodónak 1551-ben, de a talán leghíresebb perui krónikás, Inka Garcilaso de la Vega is beszámol róla). Az Inka Birodalomban maga az Inka, egy különleges ünnep keretében vetette el mindig az év első quinoa magjait, majd a nyári napforduló ünnepén Inti, a Napisten számára quinoa magokkal teli aranyedényeket ajánlottak fel. Bár mint pogány szertartások része, a spanyolok megpróbálták betiltani a növény használatát, azonban az évszázadok alatt megőrizték a hagyományokat és ma is, főként az andoki emberek alaptáplálékai közé tartozik, ahogy arról már korábbi bejegyzésemben írtam.quinoa

A quinoa térhódítása

A 20. század utolsó évtizedeiben híre bejárta a világot, és mivel az összes gabonaféle közül a quinoa tartalmaz a legtöbb tápanyagot 100 gr-ban, a NASA szuperélelmiszernek minősítette és felvette az űrhajósok táplálékainak listájára. Az egyre növekvő igények világszerte azonban a quinoa árát is megnövelték, és ez a két legnagyobb termelő országban, Peruban és Bolíviában azzal a szomorú következménnyel is járt, hogy a két ország lakosai kevesebb mértékben tudják fogyasztani a megemelkedett árak miatt. A történet természetesen sok összetevős, azt sem szabad elfelejteni, hogy ugyanakkor rengeteg szegény sorban élő, általában indián családnak teremt munkalehetőséget a térségben. Termesztésével több országban is elkezdtek próbálkozni, ma már az USA-ban, Kínában, Indiában, Kanadában, Ausztráliában is vannak quinoa földek, bár őszintén szólva érdemes lenne megvizsgálni, milyen beltartalmi értékei vannak a teljesen más adottságú területeken termesztett magoknak. A 2013-as évet az ENSZ a Quinoa Nemzetközi Évének választotta.

Miért is értékes a quinoa?

Már többször írtam, hogy talán az egyik legfontosabb előnye, hogy gluténmentes, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják, nem tartalmaz koleszterint illetve semmilyen allergén anyagot. Jómagam tejfehérje allergiás vagyok, és ugyan ehetek más gabonákat is, előszeretettel használom a quinoát én is, hiszen más tulajdonságai kifejezetten előnyösek hiányos táplálkozású emberek, növekedésben lévő gyerekek, sportolók számára. Az összes esszenciális aminosavat tartalmazó magok alacsony kalóriatartalmúak, könnyen emészthetőek, lúgosító hatásúak, rendkívül magas a fehérjetartalmuk (akár 14-17% is lehet 100 gr-ban), aminek köszönhetően vegetáriánusok számára is nagyon előnyös. A legtöbb gabonaféléhez képest a quinoa több élelmi rosttal rendelkezik. Nemcsak magjait, de leveleit is lehet fogyasztani.

Szintén magasabb zsírtartalma van, ráadásul a zsírsavak összetétele is szerencsés, nagy arányban tartalmaz Omega 3 és 6 zsírsavakat. Mindemellett ásványi anyag és vitamintartalma kiemelkedő, igen magas százalékban tartalmaz káliumot, magnéziumot, kalciumot, vasat, foszfort, cinket, mangánt (csak összehasonlításképpen a búzáénál mintegy 90%-kal nagyobb a kálium-, 60%-kal nagyobb a magnéziumtartalma, a búzához képest háromszor több kalcium (100 gr-ban majdnem 150 mg) és vas (100 gr-ban 13 mg) található meg benne). De folsav, B2 és E-vitamintartalma is igen nagy.quinoa-2

Felhasználása

Ennyi értékes összetevő mellett egy hátrányát mindenképpen meg kell említenünk. A quinoa magas szaponintartalmú, mely, ha nem mossuk meg kellőképpen a magokat, keserű ízt ad az ételnek. Ezért ajánlatos akár többször, bő vízzel átmosni, mielőtt feltesszük főzni (a főzésnél a helyes arány: 1 adag quinoa, 2 adag víz, a főzés időtartama kb. 15-20 perc, a magokat megpirítva kellemes, diós ízt kapunk).

A quinoa felhasználása rendkívül sokrétű. A fehér, vörös, fekete verziókat levesekbe, salátákba, müzlibe, köretekbe, töltelékekbe rakhatjuk, pattogtatva akár sűrítő anyag, vagy sütemények, kekszek, joghurtok, csokoládés desszertek egészséges összetevője lehet. Por, azaz liszt formában felhasználási területei a sütésben még tágabbak lehetnek. Andoki régiókban kedvelt italt is készítenek belőle.

A mai napra is készültem egy egyszerű recepttel, igyekszem a továbbiakban még többet közreadni. Az andoki álgabonákról szóló legközelebbi bejegyzésem pedig a quinoa kistestvéréről, a kevésbé ismert, ámde annál érdekesebb babyquinoáról fog szólni, melynek spanyol neve cañihua.

Rakott karfiol quinoával

1 fej karfiol

1 bögre quinoa puhára főzve (lehet rizst és quinoát fele-fele arányban főzni, én így tettem az alábbi fénykép elkészítésekor, a főzővízbe tehetünk szárított zöldségkeveréket, kevés sót)

50 dkg csirkemell

kevés liszt (lehet szintén quinoa, ha gluténmentes receptet szeretnénk, vagy keményítő)

kevés tej (rizstej, vagy víz, ha tejmentes receptet szeretnénk)

só, bors, szárított zöldséges ételízesítő

A karfiolt rózsáira szedjük és megpároljuk, enyhén sózzuk. A csirkemellet vékony csíkokra, vagy apróbb kockákra vágjuk és kevés olajon megpároljuk/pirítjuk. Lehet alá egy kevés apróra vágott hagymát is tenni. Ízesítjük sóval, szárított zöldségkeverékkel. Ha puha, kb egy kanálnyi quinoa-, rizslisztet vagy keményítőt 1-1,5 dl rizstejjel kikeverünk és a húsra öntjük, mártás sűrűségűre sűrítjük. Egy tűzálló tál aljára helyezzük a karfiolt (de lehet hagyományosan, először egy kevés pirított zsemlemorzsát is tenni, ha nem gluténmentes recept szerint dolgozunk). Erre öntjük a quinoa – rizs keveréket, majd a tetejét beborítjuk a mártásos hússal. 180 fokon addig sütjük, míg a teteje megpirul. Kisebbik fiam 2 és fél éves, egy évesen már főztem neki ezt az ételt, azaz a babakonyhában is használhatjuk a receptet. Kifejezetten finom a végeredmény, kisfiam legutóbb kedvenc kommentárját fűzte hozzá: „Anya máskor is csinálunk ilyet?”.karfiol-quinoaFelhasznált források spanyol nyelven:

Peru kormányzati oldala az andoki gabonákról: http://quinua.pe/qaniwa-historia/#

El Mundo cikk a quinoáról: http://www.elmundo.es/america/2013/01/18/noticias/1358520195.html

World Bank cikk a quinoáról: http://www.worldbank.org/en/news/feature/2014/01/06/quinua-llega-hasta-la-nasa-pero-se-aleja-de-los-consumidores-andinos

Cikk a quinoa, amaránt, cañihua hatásairól: http://www.ecoportal.net/Temas-Especiales/Biodiversidad/Amaranto_Quinoa_y_Canihua_las_semillas_que_pueden_salvar_al_mundo

Magyar nyelvű ajánlott oldalak:

Vegagyerek quinoás receptjei: http://www.vegagyerek.hu/2008_09_01_archive.html#uds-search-results

Mindmegette cikk a quinoáról: http://www.mindmegette.hu/quinoa-az-inkak-aranya-47235

Szuperélelmiszerek: http://quinoa.szuperelelmiszerek.com/

A stahl.hu cikke, receptekkel a quinoáról: http://www.stahl.hu/hu/egeszseg/gyogyito-etelek/Quinoa

Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.