Húsvét Peruban

Peruban, mint általában a hispán világ országaiban, a Húsvéthoz kötődő keresztény szokások és a nagyhét rendkívüli fontossággal bírnak. Virágvasárnap a kora reggeli misén rengeteg család részt vesz és egy a Jézus Krisztus visszatérését jelképező olajággal tér haza. A virágvasárnappal kezdődő nagyhéten számtalan vallási ceremóniának lehetünk szemtanúi a különböző városokban, köszönhetően a sok évszázados spanyol jelenlétnek. Ayacucho városa talán a leghíresebb vallási körmeneteiről, a nagyhét minden napján valamilyen körmenetet tartanak, ezek legfontosabbika az utolsó, vasárnapi körmenet, melyen Krisztus feltámadását idézik meg. E héten azonban nem csak körmeneteket tartanak, e vallási ceremóniákat sok egyéb kulturális, művészeti program, illetve gasztronómiai bemutató kíséri.

nagyhet-lima

Nagyhét Limában

Moqueguában a Pieta, azaz a keresztről levetett Jézus alakja az ünnep legfontosabb szimbóluma, mely itt nagyhét csütörtökén kezdődik. A hívek hét 18-20 m magas oltárt építenek, Jézus szobrát pedig virágokkal, pálmalevelekkel, olajágakkal díszítik. E régió ünnepi hagyományai az ország kulturális örökségéhez tartoznak 2010 óta. Libertad tartomány fővárosában, Trujillóban Irgalmas Jézus képe az ünnep főszereplője, itt is oltárt állítanak Jézusnak.

Limában Surco városrészben szervezik a legtöbb körmenetet és ceremóniát. Az emberek olajággal sétálnak a főtérig. Egy nappal Jézus keresztre feszítése előtt, a gyülekezet férfitagjai fehérbe öltöznek, fejükre csuklyát húznak és egész éjjel őrt állnak. A városrész ünnepléseinek egyik legérdekesebb része a virágszőnyegek versenye, melyen nemcsak helyiek, de az ország más részeiből érkezők is részt vehetnek.  

husvet-peru-viragszonyeg

Virágszőnyeg verseny

A színes tojások, csoki tojások itt is elterjedtek. Böjt idején a legtöbb országrészben főtt banánt, halat, sajtot, babot esznek, azonban igazán jellegzetes húsvéti étel nincsen, bár ekkor előszeretettel készítenek füstölt karajt méz, narancslé, sherry, cseresznyelé és fahéj keverékében megsütve. Jellemző sütemény sem készül ilyenkor, bár a legtöbb háznál felkerül az ünnepi asztalra a Peruban nagyon kedvelt fahéjas tejberizs (sokszor lila kukoricából készült édes szósszal), vagy ennek quinoából készült változata, az api de quinoa, melynek receptjét az alábbiakban olvashatjátok, saját verzióban, kókusztejjel készítve.

Quinoa kása kókusztejjel

1 csésze quinoa, többször, nagyon jól átmosva

1,5 csésze víz

3 csésze kókusztej

1 fahéjrúd (esetleg kevés őrölt fahéj)

vaníliás cukor

cukor ízlés szerint

A nagyon jól megmosott és átszűrt quinoát vízben feltesszük főni, és amikor kezd elfőni a leve, akkor öntjük hozzá a kókusztejet, illetve rakjuk bele a fahéjat és vaníliás cukrot. Addig főzzük, amíg a quinoa szemek ki nem nyílnak, ha esetleg szükséges, még adhatunk tejet hozzá. Ha megpuhult és kása szerű, cukorral édesítjük. A tetejét meghinthetjük fahéjas porcukorral. Nagyon egészséges és tápláló reggeli, esetleg vacsora lehet akár kisgyerekeknek is.

quinoa-kokusztejjel

A képek forrása: Pinterest, illetve a szerző

Kedves olvasóim!

Az elkövetkező pár hétben egy rövid szünetre kényszerülök felhalmozódott munkáim miatt, de ígérem, pár hét múlva új bejegyzésekkel térek vissza.

Reklámok

A perui konyha alapanyagai 2. – A mennyei avokádó

Miután az avokádó eredeti hazájában és a világ első számú avokádó exportőr országában, Mexikóban, illetve a második legnagyobb exportőr országában, Peruban is viszonylag hosszabb időt tölthettem el, lelkes rajongója lettem e gyümölcsnek. Mert noha számos sós étel alapja, valójában egy trópusi gyümölcsről van szó. A fogyasztására utaló első régészeti leletek 10-12 ezer évesek, Mexikó középső területeiről származnak. Azaz a mai Mexikó középső és keleti területein, illetve Guatemala magasföldjein használták először e növényt (nemcsak gyümölcsét, de leveleit is). Már a különböző azték kódexek is ismertetik a növényt, sőt, a Firenzében található kódex három fajtáját is megemlíti, mely minden valószínűség szerint megegyezik az avokádó eredeti három variánsával: létezett mexikói, guatemalai és antillai fajta. Nevét valószínűleg egy közép-mexikói helységnévről, Ahuacatlánról (jelentése „avokádók vidéke”) kapta, maga a spanyol aguacate szó az ahuácatl-ból származik. Spanyol feljegyzések először 1519-ben említik a növényt, azaz már Mexikó meghódítója, Hernán Cortés és csapatainak megérkezésének első évében. Mexikóban az avokádó termesztését bizonyító első leletek i.e. 1500-ra nyúlnak vissza, azonban visszakanyarodva bejegyzésem kezdeti gondolatához, Peruban is találtak leleteket, valamivel későbbről, i.e. 750 tájáról. Minden bizonnyal a közép-amerikai térségből érkezett a növény az andoki régióba, ahol megkezdték termesztését. Számos helyen találtak avokádó magvakat inka sírokban is. Maga az avokádó a dél-amerikai térségben palta néven ismert, a szó eredete kecsua, egy észak-perui indián népcsoport neve volt, melyre a perui krónikás, Garcilaso de la Vega is utal 1609-ben megjelent krónikájában (Comentarios reales).

A spanyolok érkezésével pedig az avokádó 1600 körül megjelent Európában és a világ más részein, azonban valódi kereskedelmi jelentőségre csak a 20. században tett szert. A babérfélék családjába tartozó örökzöld növény átlagosan 10 m-es magasságra nő meg, termése 100-500 gr körüli, zöld, zöldes-sárga vagy mély bordóba hajló, formája körte vagy kerekded. Magját magunk is kicsíráztathatjuk, és szobanövényt nevelhetünk belőle, nyáron kertünket díszítheti. Mexikóban mintegy 20 variánsát ismerik, de Peruban is számtalan fajtája megterem, a kedvencem az itthon teljesen ismeretlen „ujj avokádó”, vagy koktél avokádó volt, ezzel a fajtával Mexikóban sem találkoztam. Peruban palta dedo a megnevezése. Csemege uborkához hasonló méretű, és formájú, magja szinte alig van, egészen vékony, zöld héjú gyümölcs. A peruiak legegyszerűbben csak lehúzzák a héját, meghintik egy kis sóval, facsarnak rá egy pár cseppnyi lime levet és már készen is van az apró, finom falat. E fajtán túl ma a világon a legelterjedtebb variánsok a következők: Fuerte (mexikói, igen ízletes, krémes húsú, világos zöld, a hidegnek a leginkább ellenálló avokádó), Hass (kaliforniai fajta, vastag, rücskös héjú, krémes állagú, jelenleg a legelterjedtebb fajta, Mexikóban, Spanyolországban és Peruban is termesztik), Bacon (kaliforniai, sima héjú, ovális fajta, Spanyolországban termesztik), Pinkerton (sötétzöld, rücskös héjú fajta, Izraelben termelik). Ha őszinte lehetek, lényegi az élvezeti különbség a spanyol és latin-amerikai, illetve az izraeli fajták között.

Magyar nyelvű oldalakon is számos hasznos információ olvasható az avokádóról, dióhéjban összefoglalom táplálkozástani jellemzőit: nagy zsiradéktartalmának köszönhetően igen magas energiatartalmú, kiemelkedően gazdag nagyon értékes telítetlen zsírsavakban. Káliumtartalma a banánénál is jóval magasabb, e mellett gazdag magnézium, vas, kalcium és rostforrás. E-, C-, A-, B-vitaminokat és folsavat is nagy mennyiségben tartalmaz. Köztudottan nagyszerűen alkalmazható bőrápolásban, ekcémás bőr kezelésére is. A latin-amerikai országokban kisbabák korai hozzátáplálásánál ajánlják fogyasztását magas tápértéke és vitamintartalma, ugyanakkor könnyű emészthetősége és semleges íze miatt.

Felhasználása sokrétű. Az avokádófáról éretlen állapotban szüretelik le, azaz utóérésre van szüksége. Én ennek ellenére mindig azt mondom, ha tudunk, már ne a legkeményebb példányokat vegyük meg, ezek sokszor nehezen érnek be otthon. Papírzacskóba téve (akár mellé banánt, almát helyezve) meggyorsíthatjuk az érési folyamatot. Akkor az igazi, ha az ujjunkkal megnyomva már puhábbnak érezzük. Ha túlérett, a gyümölcshús barnás, szürkés és az íze sem kellemes. A krémes, sárgás-zöldes gyümölcshúst viszont nagyszerűen használhatjuk főként hideg ételekbe. Főzés során megkeseredhet, bár éppen Peruban például hagyományosan készítenek belőle krémlevest is, ebben egy hagymás alapon híg besamelt készítenek, és a már kész, nagyon híg mártásba keverik bele a pépesre tört avokádót, melyet ez után már csak pár percig főznek.

Kedvenc ételeim azonban az avokádó hidegkonyhai felhasználásához köthetőek. Itthon főként a mexikói recepteket ismerik, leginkább a híres Guacamole szósz elterjedt. Peruban azonban ez kevésbé ismert, inkább csak só és zöldcitrom ízesítésével készítenek mártogatós szószt belőle, ami jobban kiemeli az avokádó ízét és textúráját. Saját Peruban igen gyakran készített salátámba egy kisebb adag apróbb szemű tésztát főztem ki, ezt még melegen meglocsoltam egy kevés olívaolajjal (nagyon kevésre van csak szükség, de el is hagyható), belekevertem apróra vágott avokádót, mely a meleg hatására még krémesebbé vált és szinte majonézszerűen vonta be a tésztaszemeket. Ehhez kevertem még kis kockára vágott paradicsomot, vagy más zöldséget ízlés szerint (például kukoricát), majd az egészet megbolondítottam finomra pirított bacon szalonna darabkákkal, amitől kellemesen sós ízt kapott a saláta. Nagyszerű fogás, baconos-avokádós tésztasalátának neveztem el.

De természetesen van nagyon sok ismert, nemzeti avokádós fogás is. Korábbi bejegyzésemben már említettem a koktélburgonyás mártogatóst, most az alábbiakban még két nagyon finom receptet mutatok be. Az egyik a nemzetközi hírnévnek örvendő causa rellena, mely nevével ellentétben nem töltött, hanem inkább rétegelt avokádó. Nagyon sok helyen konzerv tonhallal készítik, én ettem így is, de számomra még könnyedebb a vegetáriánus, azaz tonhal nélküli változat. A másik előétel (vagy könnyű vacsora) pedig a palta rellena, mely azonban már valóban egy töltött változat. Próbáljátok ki e tej- és gluténmentes recepteket kedves olvasók, nem fogtok csalódni.

causa-rellena3

Causa rellena (Rétegelt avokádós-burgonyasaláta, egyszerű, tonhal nélküli verzió)

1 kg sárga burgonya héjában megfőzve és krémesre áttörve

kevés olívaolaj

1 zöldcitrom /lime leve

majonéz

2 avokádó

3-4 főtt tojás

fekete magozott olajbogyó ízlés szerint (csak díszítéshez, de kerülhet a rétegek közé is)

A burgonyát áttörjük és ízlés szerint sóval, illetve kevés (pár evőkanálnyi) olívaolajjal kikeverjük (ne legyen lágy, az a jó, ha tartása van). Egy üvegedény (vagy fóliával kibélelt szebb forma) aljára egy réteg burgonyapürét kenünk. Ezt vékonyan megkenjük egy kis majonézzel. Erre vagy egészen vékony szeletekre vágott avokádó, vagy villával tört, kis sóval és limelével ízesített avokádó kerül (én javaslom ezt a változatot, így könnyebben szeletelhető a végeredmény). Aki szeretné tonhallal készíteni, az kevés majonézzel keverjen ki villával áttört tonhalat (hozzáadhatunk pár szem szeletekre vágott olajbogyót) és ezt rétegezze le elsőként a burgonya alapra. Ezt követi egy következő majonézzel bevont burgonyaréteg, majd jön a főtt tojás. Ezt lehet szeletekre vágni vagy reszelni és kevés sóval, esetleg borssal ízesíteni. A végén befedjük a rétegelt ételt a burgonyapüré maradékával. Ha tálba készítettük, akkor a tetejére díszítésként tehetünk olajbogyót és/vagy avokádószeleteket. Ha formában készült, akkor rövid hűtőszekrényben történő pihentetés után egy tálra borítjuk és utána díszítjük. Én legutóbb így tettem. Éttermekben elegáns, szépen díszített változatát kínálják, azonban hagyományosan ez egy rusztikusan tálalt finom előétel, sültek mellé friss köret, vagy könnyű vacsora. Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Palta rellena (töltött avokádó)  

2 avokádó

kevés só, ízlés szerint zöldcitrom lé

majonéz

2 főtt tojás

kb 500 gr párolt zöldség (borsó, sárgarépa, burgonya)

A zöldségeket a főtt tojással apróra vágjuk, pici sóval ízesítjük és egy kevés majonézzel összekeverjük. A két avokádót meghámozzuk, hosszában kettévágjuk, a magját óvatosan késsel kiemeljük. Az avokádó húsát kis sóval ízesítjük és esetleg kevés lime lével megcsepegtetjük (így kevésbé hamar barnul meg). Az avokádókat megtöltjük a majonézes keverékkel és már tálalhatjuk is. Másik verziója szerint apró csíkokra tépkedett, főtt csirkehúst is adhatunk a töltelékhez, így tartalmasabb fogást kapunk.

toltott-avokado

Felhasznált források:

¿Qué cocinaré hoy?, Nicolini, Lima, 2005.

Salvador Sánchez Colín, Pedro Mijares Oviedo, Luis López-López, Alejandro F. Barrientos-Priego: Historia del aguacate en México,

http://www.avocadosource.com/journals/cictamex/cictamex_1998-2001/cictamex_1998-2001_pg_171-187.pdf

Aguacate, Región de Murcia digital,

http://www.regmurcia.com/servlet/s.Sl?sit=c,543,m,2715&r=ReP-23699-DETALLE_REPORTAJESPADRE

www.deperu.com

Marcela Licata: El aguacate o palta, fruta de excelente aporte nutricional

http://www.zonadiet.com/comida/aguacate.htm

Ajánlott magyar nyelvű forrás:

http://www.biocity.hu/blog/avokado-egy-szuperegeszseges-furagyumolcs/

A quinoa kistestvére: cañihua, avagy bébi quinoa

A quinoa talán egyetlen hátránya, a magokat borító, kesernyés szaponin, melyet főzés előtt átmosással, rövid áztatással tudunk eltávolítani. A bébi quinoa, vagy spanyolul cañihua (kecsuául kañiwa) ellenben nem tartalmaz szaponint, mindazonáltal megvan minden, a quinoa esetében is már leírt előnyös tulajdonsága. Az Európában még kevésbé használt, szintén andoki álgabona nagyszerű kistestvére a quinoának, az alábbiakban e növény rövid ismertetését olvashatjátok.

A cañihua Magyarországon talán a leginkább ismeretlen, diós, édeskés ízű andoki álgabona. Az egyik legkevésbé kutatott gabonaféle, rendszertani nevét (Chenopodium pallidicaule) csak 1929-ben kapta egy svájci botanikustól. A Titicaca-tó környékén virágzó Tiahuanaco kultúra termesztett növényét legkorábban Arequipa spanyol kormányzója, Diego Cabeza de Vaca említi egy 1586-os művében. A spanyolok vallási, rituális szerepe miatt megpróbálták betiltani termesztését és fogyasztását, melynek következtében szerepét elhanyagolták, sok ideig állattakarmányként használták csak, illetve úgy tartották, a quinoa növény vadon termő változata. A kecsua és ajmara közösségek hagyományaiban azonban a cañihua fennmaradt, sőt, a magok és a növény levelének gyógyító hatásairól szóló ismereteink is nekik köszönhetőek.

A quinoánál is kisebb cañihua gluténmentes, apró, 1 mm-es magjai barnás-vöröses színűek, a 20-70 cm magasra növő növény Peru és Bolívia hegyvidéki zónáiban, 4000 m körüli magasságokban él. A könnyen emészthető, magas fehérje– és rosttartalmú cañihua magokat a világ a nyolcvanas évek végén ismerte meg, amikor is a quinoával együtt, mint teljes értékű gabona, felvették a NASA űrhajós étrendjének listájára. A quinoánál is magasabb fehérjetartalma eléri a 19%-ot (100 gr-ban), e mellett kiváló kalcium, magnézium, foszfor, vas, niacin, B1 és B2 vitamin forrás.

Táplálkozási szakértők a cañihuát ajánlják székrekedésben, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára. Csökkenti a koleszterinszintet, revitalizál, megemeli az energiaszintet. Mivel a magokat nem borítja szaponin réteg, a quinoánál egyszerűbben felhasználható, illetve lisztet is könnyebben tudnak belőle készíteni. Saláták, levesek, italok, reggelizőpelyhek, pékáruk nagyszerű alapanyaga, sajnos azonban Magyarországon egyelőre igen nehezen szerezhető be. Magyar nyelvű leírások még alig léteznek, egy nagyszerű magyar nyelvű cikket szeretnék ajánlani rokagomba blogoldaláról, melyben egy bébi quinoás kenyér és a kañiwa avokádó saláta receptje is megtalálható.

Saját ajánlott receptem pedig a következő:

Csokis-mandulás bébi quinoa pite (gluténmentes)

Hozzávalók:

30 gr magas kakaótartalmú étcsokoládé

1 ek. folyékony stévia, vagy más édesítőszer (ami természetesen lehet ízlés szerint cukor, vagy nádcukor is)

50 gr apróra vágott datolya

100 gr finomra darált mandula

200 gr bébi quinoa liszt (vagy quinoa liszt)

4 tojás

1 kk. sütőpor

4 ek. joghurt, vagy kókusztej

A tojások fehérjét felverjük az édesítőszerrel vagy cukorral. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk. Egy tálban összekeverjük a lisztet a darált mandulával, olvasztott csokoládéval és datolyával. A tojások sárgájával kikeverjük a masszát, majd óvatosan belekeverjük a tojásfehérjék habját, illetve a sütőport. Ha a liszt állaga miatt a tésztát szétesőnek találjuk, tehetünk bele egy kis joghurtot vagy kókusztejet (ebben az esetben gluténmentes és tejmentes receptet kapunk). Egy kisméretű piteformát kikenünk kevés olajjal és meghintjük quinoa liszttel. Beleöntjük a masszát, és 180 fokos sütőben 30 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e).  

canihua-pite

Felhasznált spanyol nyelvű források:

Cañihua, Energizante Y Contra Males Cardiovasculares

https://plantitas.wordpress.com/2007/09/19/caihua-energizante-y-contra-males-cardiovasculares/

Guía de campos de cultivos andinos, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, 89-92. oldal

http://www.fao.org/docrep/010/ai185s/ai185s.pdf

Propiedades de la cañihua: http://www.innatia.com/s/c-cereales/a-propiedades-de-la-canihua-6030.html

Perui kormányzati portál az andoki gabonákról www.quinoa.pe

Az én egészséges Perum

Első bejegyzésemben azt írtam perui kutató-utazó kalandomról, hogy talán sosem éltem annyira egészségesen, mint akkor. Nos, akkor talán kezdem is egy kis magyarázattal.

peru 455

Amikor Peruba érkeztem, egy korábbi mexikói út volt a hátam mögött, ahol hátizsákos turistaként piacokon, utcán próbáltam ki a mexikói ízeket. Peruban magyarországi Phd ösztöndíjamból kellett megélnem, azaz tudtam, luxusra itt sem számíthatok. De akkor még Peru olcsóbb volt, mint Magyarország, mégha nem is mindenben. Így miután minden hónapban kifizettem az albérleti díjamat (ami viszont egyáltalán nem volt kevesebb, mint itthon, sőt…) kedves házinénimnek, gondolkozhattam, hogyan osztom be a meglehetősen kevéske maradék pénzemet. Mivel kutatni érkeztem, viszonylag sokat kellett költenem Limán belüli utazásokra, fénymásolatokra, stb. Na de ez téged kevésbé érdekel, kedves Olvasó. Viszont hogy e bejegyzés témájához visszakanyarodjak, a legelső és egyik legmennyeibb emlékeim egyike az volt, amikor limai tartózkodásom második napján az egyetemre igyekeztem bejutni és a bejárat előtt utcai sütögetős árusra akadtam. Hát, innentől kezdve szinte minden délelőttre megvolt az igen olcsó, ámde annál finomabb éhségűzőm: kis apró fánkocskák voltak ezek, a közepén mélysárga töltelékkel. A töltelék vagy tojássárgájával, vagy édesburgonyával készült. Az édesburgonya neve Peruban camote, innentől kezdve megvolt az egyik helyi kedvenc nassolnivalóm, ezer féle dolgot készítenek belőle, a top helyezett nálam a sós camotechips volt (na ezt aztán kipróbáltam yukkából és banánból is, egyik sem volt rosszabb…). Szokásomhoz híven jártam a helyi boltokat, piacokat, utcai árusokat, megkóstoltam a krumpli, avokádó, kukorica, mandarin, banán ezer fajtáját. Megjegyzem még csak gyomorrontásom sem volt egyetlen egyszer sem. Annál finomabb dolgokat próbáltam ki, legyen az partvidéki vagy andoki fogás.

Gasztronómiai élményeimről még sokat fogok írni, de a mai alkalommal meg kell említenem még valamit, ami meghatározó erejű volt számomra. A szupermarketek polcain folyamatosan keresgéltem a tejmentes termékeket, hiszen én magam tejallergiás vagyok, sajnos nem is tejcukor érzékeny, hanem tejfehérje allergiás. Találtam olyan reggeliző pelyheket és kevert őrleményeket, amelyeket ma már perui vagy andoki szuperélelmiszerekként emlegetnek: a legtöbb termékben volt quinoa, amaránt és maca. A quinoa és amaránt már talán itthon is köztudottan az egyik legteljesebb növényi eredetű élelmiszerek, az egyik legjobb növényi fehérjeforrások, ráadásul lúgosító hatásúak, magas kalcium, magnézium, vas, foszfor, cink tartalommal bírnak, és mindemellett gluténmentesek, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják őket. A maca természetes erősítőszer, támogatja az immunrendszer működését, igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, kismamáknak is ajánlják fogyasztását. Ezeket itthon is lehet már kapni külön-külön, na de komplex készítményként bizony nem. És a kulcs pedig ebben rejlik. A kint tartózkodásom utolsó hónapjaira legnagyobb meglepetésemre körmeim és hajam csillogott, én pedig kifejezetten jól éreztem magam, kicsattantam az egészségtől és erőtől. Persze újdonsült barátaim biztosítottak a felől, hogy mindez az egészséges táplálkozásomnak volt köszönhető. Én pedig elhittem, így azóta itthon is próbálok valamit visszaadni (immár gyerekeimnek is) abból, amit ott, Peruban ehettem. E bejegyzés csak az első élményeim elmesélésére volt elegendő, de terveim szerint sokat fogok írni a perui egészséges élelmiszerekről, abban a reményben, hogy itthon is kaphatók lesznek komplex változatai. Addig is, a már meglévő alapanyagokból készíthetünk magunknak finomságokat, nemsokára jövök receptekkel is…