Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.

Reklámok