Húsvét Peruban

Peruban, mint általában a hispán világ országaiban, a Húsvéthoz kötődő keresztény szokások és a nagyhét rendkívüli fontossággal bírnak. Virágvasárnap a kora reggeli misén rengeteg család részt vesz és egy a Jézus Krisztus visszatérését jelképező olajággal tér haza. A virágvasárnappal kezdődő nagyhéten számtalan vallási ceremóniának lehetünk szemtanúi a különböző városokban, köszönhetően a sok évszázados spanyol jelenlétnek. Ayacucho városa talán a leghíresebb vallási körmeneteiről, a nagyhét minden napján valamilyen körmenetet tartanak, ezek legfontosabbika az utolsó, vasárnapi körmenet, melyen Krisztus feltámadását idézik meg. E héten azonban nem csak körmeneteket tartanak, e vallási ceremóniákat sok egyéb kulturális, művészeti program, illetve gasztronómiai bemutató kíséri.

nagyhet-lima

Nagyhét Limában

Moqueguában a Pieta, azaz a keresztről levetett Jézus alakja az ünnep legfontosabb szimbóluma, mely itt nagyhét csütörtökén kezdődik. A hívek hét 18-20 m magas oltárt építenek, Jézus szobrát pedig virágokkal, pálmalevelekkel, olajágakkal díszítik. E régió ünnepi hagyományai az ország kulturális örökségéhez tartoznak 2010 óta. Libertad tartomány fővárosában, Trujillóban Irgalmas Jézus képe az ünnep főszereplője, itt is oltárt állítanak Jézusnak.

Limában Surco városrészben szervezik a legtöbb körmenetet és ceremóniát. Az emberek olajággal sétálnak a főtérig. Egy nappal Jézus keresztre feszítése előtt, a gyülekezet férfitagjai fehérbe öltöznek, fejükre csuklyát húznak és egész éjjel őrt állnak. A városrész ünnepléseinek egyik legérdekesebb része a virágszőnyegek versenye, melyen nemcsak helyiek, de az ország más részeiből érkezők is részt vehetnek.  

husvet-peru-viragszonyeg

Virágszőnyeg verseny

A színes tojások, csoki tojások itt is elterjedtek. Böjt idején a legtöbb országrészben főtt banánt, halat, sajtot, babot esznek, azonban igazán jellegzetes húsvéti étel nincsen, bár ekkor előszeretettel készítenek füstölt karajt méz, narancslé, sherry, cseresznyelé és fahéj keverékében megsütve. Jellemző sütemény sem készül ilyenkor, bár a legtöbb háznál felkerül az ünnepi asztalra a Peruban nagyon kedvelt fahéjas tejberizs (sokszor lila kukoricából készült édes szósszal), vagy ennek quinoából készült változata, az api de quinoa, melynek receptjét az alábbiakban olvashatjátok, saját verzióban, kókusztejjel készítve.

Quinoa kása kókusztejjel

1 csésze quinoa, többször, nagyon jól átmosva

1,5 csésze víz

3 csésze kókusztej

1 fahéjrúd (esetleg kevés őrölt fahéj)

vaníliás cukor

cukor ízlés szerint

A nagyon jól megmosott és átszűrt quinoát vízben feltesszük főni, és amikor kezd elfőni a leve, akkor öntjük hozzá a kókusztejet, illetve rakjuk bele a fahéjat és vaníliás cukrot. Addig főzzük, amíg a quinoa szemek ki nem nyílnak, ha esetleg szükséges, még adhatunk tejet hozzá. Ha megpuhult és kása szerű, cukorral édesítjük. A tetejét meghinthetjük fahéjas porcukorral. Nagyon egészséges és tápláló reggeli, esetleg vacsora lehet akár kisgyerekeknek is.

quinoa-kokusztejjel

A képek forrása: Pinterest, illetve a szerző

Kedves olvasóim!

Az elkövetkező pár hétben egy rövid szünetre kényszerülök felhalmozódott munkáim miatt, de ígérem, pár hét múlva új bejegyzésekkel térek vissza.

Reklámok

A perui konyha alapanyagai 2. – A mennyei avokádó

Miután az avokádó eredeti hazájában és a világ első számú avokádó exportőr országában, Mexikóban, illetve a második legnagyobb exportőr országában, Peruban is viszonylag hosszabb időt tölthettem el, lelkes rajongója lettem e gyümölcsnek. Mert noha számos sós étel alapja, valójában egy trópusi gyümölcsről van szó. A fogyasztására utaló első régészeti leletek 10-12 ezer évesek, Mexikó középső területeiről származnak. Azaz a mai Mexikó középső és keleti területein, illetve Guatemala magasföldjein használták először e növényt (nemcsak gyümölcsét, de leveleit is). Már a különböző azték kódexek is ismertetik a növényt, sőt, a Firenzében található kódex három fajtáját is megemlíti, mely minden valószínűség szerint megegyezik az avokádó eredeti három variánsával: létezett mexikói, guatemalai és antillai fajta. Nevét valószínűleg egy közép-mexikói helységnévről, Ahuacatlánról (jelentése „avokádók vidéke”) kapta, maga a spanyol aguacate szó az ahuácatl-ból származik. Spanyol feljegyzések először 1519-ben említik a növényt, azaz már Mexikó meghódítója, Hernán Cortés és csapatainak megérkezésének első évében. Mexikóban az avokádó termesztését bizonyító első leletek i.e. 1500-ra nyúlnak vissza, azonban visszakanyarodva bejegyzésem kezdeti gondolatához, Peruban is találtak leleteket, valamivel későbbről, i.e. 750 tájáról. Minden bizonnyal a közép-amerikai térségből érkezett a növény az andoki régióba, ahol megkezdték termesztését. Számos helyen találtak avokádó magvakat inka sírokban is. Maga az avokádó a dél-amerikai térségben palta néven ismert, a szó eredete kecsua, egy észak-perui indián népcsoport neve volt, melyre a perui krónikás, Garcilaso de la Vega is utal 1609-ben megjelent krónikájában (Comentarios reales).

A spanyolok érkezésével pedig az avokádó 1600 körül megjelent Európában és a világ más részein, azonban valódi kereskedelmi jelentőségre csak a 20. században tett szert. A babérfélék családjába tartozó örökzöld növény átlagosan 10 m-es magasságra nő meg, termése 100-500 gr körüli, zöld, zöldes-sárga vagy mély bordóba hajló, formája körte vagy kerekded. Magját magunk is kicsíráztathatjuk, és szobanövényt nevelhetünk belőle, nyáron kertünket díszítheti. Mexikóban mintegy 20 variánsát ismerik, de Peruban is számtalan fajtája megterem, a kedvencem az itthon teljesen ismeretlen „ujj avokádó”, vagy koktél avokádó volt, ezzel a fajtával Mexikóban sem találkoztam. Peruban palta dedo a megnevezése. Csemege uborkához hasonló méretű, és formájú, magja szinte alig van, egészen vékony, zöld héjú gyümölcs. A peruiak legegyszerűbben csak lehúzzák a héját, meghintik egy kis sóval, facsarnak rá egy pár cseppnyi lime levet és már készen is van az apró, finom falat. E fajtán túl ma a világon a legelterjedtebb variánsok a következők: Fuerte (mexikói, igen ízletes, krémes húsú, világos zöld, a hidegnek a leginkább ellenálló avokádó), Hass (kaliforniai fajta, vastag, rücskös héjú, krémes állagú, jelenleg a legelterjedtebb fajta, Mexikóban, Spanyolországban és Peruban is termesztik), Bacon (kaliforniai, sima héjú, ovális fajta, Spanyolországban termesztik), Pinkerton (sötétzöld, rücskös héjú fajta, Izraelben termelik). Ha őszinte lehetek, lényegi az élvezeti különbség a spanyol és latin-amerikai, illetve az izraeli fajták között.

Magyar nyelvű oldalakon is számos hasznos információ olvasható az avokádóról, dióhéjban összefoglalom táplálkozástani jellemzőit: nagy zsiradéktartalmának köszönhetően igen magas energiatartalmú, kiemelkedően gazdag nagyon értékes telítetlen zsírsavakban. Káliumtartalma a banánénál is jóval magasabb, e mellett gazdag magnézium, vas, kalcium és rostforrás. E-, C-, A-, B-vitaminokat és folsavat is nagy mennyiségben tartalmaz. Köztudottan nagyszerűen alkalmazható bőrápolásban, ekcémás bőr kezelésére is. A latin-amerikai országokban kisbabák korai hozzátáplálásánál ajánlják fogyasztását magas tápértéke és vitamintartalma, ugyanakkor könnyű emészthetősége és semleges íze miatt.

Felhasználása sokrétű. Az avokádófáról éretlen állapotban szüretelik le, azaz utóérésre van szüksége. Én ennek ellenére mindig azt mondom, ha tudunk, már ne a legkeményebb példányokat vegyük meg, ezek sokszor nehezen érnek be otthon. Papírzacskóba téve (akár mellé banánt, almát helyezve) meggyorsíthatjuk az érési folyamatot. Akkor az igazi, ha az ujjunkkal megnyomva már puhábbnak érezzük. Ha túlérett, a gyümölcshús barnás, szürkés és az íze sem kellemes. A krémes, sárgás-zöldes gyümölcshúst viszont nagyszerűen használhatjuk főként hideg ételekbe. Főzés során megkeseredhet, bár éppen Peruban például hagyományosan készítenek belőle krémlevest is, ebben egy hagymás alapon híg besamelt készítenek, és a már kész, nagyon híg mártásba keverik bele a pépesre tört avokádót, melyet ez után már csak pár percig főznek.

Kedvenc ételeim azonban az avokádó hidegkonyhai felhasználásához köthetőek. Itthon főként a mexikói recepteket ismerik, leginkább a híres Guacamole szósz elterjedt. Peruban azonban ez kevésbé ismert, inkább csak só és zöldcitrom ízesítésével készítenek mártogatós szószt belőle, ami jobban kiemeli az avokádó ízét és textúráját. Saját Peruban igen gyakran készített salátámba egy kisebb adag apróbb szemű tésztát főztem ki, ezt még melegen meglocsoltam egy kevés olívaolajjal (nagyon kevésre van csak szükség, de el is hagyható), belekevertem apróra vágott avokádót, mely a meleg hatására még krémesebbé vált és szinte majonézszerűen vonta be a tésztaszemeket. Ehhez kevertem még kis kockára vágott paradicsomot, vagy más zöldséget ízlés szerint (például kukoricát), majd az egészet megbolondítottam finomra pirított bacon szalonna darabkákkal, amitől kellemesen sós ízt kapott a saláta. Nagyszerű fogás, baconos-avokádós tésztasalátának neveztem el.

De természetesen van nagyon sok ismert, nemzeti avokádós fogás is. Korábbi bejegyzésemben már említettem a koktélburgonyás mártogatóst, most az alábbiakban még két nagyon finom receptet mutatok be. Az egyik a nemzetközi hírnévnek örvendő causa rellena, mely nevével ellentétben nem töltött, hanem inkább rétegelt avokádó. Nagyon sok helyen konzerv tonhallal készítik, én ettem így is, de számomra még könnyedebb a vegetáriánus, azaz tonhal nélküli változat. A másik előétel (vagy könnyű vacsora) pedig a palta rellena, mely azonban már valóban egy töltött változat. Próbáljátok ki e tej- és gluténmentes recepteket kedves olvasók, nem fogtok csalódni.

causa-rellena3

Causa rellena (Rétegelt avokádós-burgonyasaláta, egyszerű, tonhal nélküli verzió)

1 kg sárga burgonya héjában megfőzve és krémesre áttörve

kevés olívaolaj

1 zöldcitrom /lime leve

majonéz

2 avokádó

3-4 főtt tojás

fekete magozott olajbogyó ízlés szerint (csak díszítéshez, de kerülhet a rétegek közé is)

A burgonyát áttörjük és ízlés szerint sóval, illetve kevés (pár evőkanálnyi) olívaolajjal kikeverjük (ne legyen lágy, az a jó, ha tartása van). Egy üvegedény (vagy fóliával kibélelt szebb forma) aljára egy réteg burgonyapürét kenünk. Ezt vékonyan megkenjük egy kis majonézzel. Erre vagy egészen vékony szeletekre vágott avokádó, vagy villával tört, kis sóval és limelével ízesített avokádó kerül (én javaslom ezt a változatot, így könnyebben szeletelhető a végeredmény). Aki szeretné tonhallal készíteni, az kevés majonézzel keverjen ki villával áttört tonhalat (hozzáadhatunk pár szem szeletekre vágott olajbogyót) és ezt rétegezze le elsőként a burgonya alapra. Ezt követi egy következő majonézzel bevont burgonyaréteg, majd jön a főtt tojás. Ezt lehet szeletekre vágni vagy reszelni és kevés sóval, esetleg borssal ízesíteni. A végén befedjük a rétegelt ételt a burgonyapüré maradékával. Ha tálba készítettük, akkor a tetejére díszítésként tehetünk olajbogyót és/vagy avokádószeleteket. Ha formában készült, akkor rövid hűtőszekrényben történő pihentetés után egy tálra borítjuk és utána díszítjük. Én legutóbb így tettem. Éttermekben elegáns, szépen díszített változatát kínálják, azonban hagyományosan ez egy rusztikusan tálalt finom előétel, sültek mellé friss köret, vagy könnyű vacsora. Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Palta rellena (töltött avokádó)  

2 avokádó

kevés só, ízlés szerint zöldcitrom lé

majonéz

2 főtt tojás

kb 500 gr párolt zöldség (borsó, sárgarépa, burgonya)

A zöldségeket a főtt tojással apróra vágjuk, pici sóval ízesítjük és egy kevés majonézzel összekeverjük. A két avokádót meghámozzuk, hosszában kettévágjuk, a magját óvatosan késsel kiemeljük. Az avokádó húsát kis sóval ízesítjük és esetleg kevés lime lével megcsepegtetjük (így kevésbé hamar barnul meg). Az avokádókat megtöltjük a majonézes keverékkel és már tálalhatjuk is. Másik verziója szerint apró csíkokra tépkedett, főtt csirkehúst is adhatunk a töltelékhez, így tartalmasabb fogást kapunk.

toltott-avokado

Felhasznált források:

¿Qué cocinaré hoy?, Nicolini, Lima, 2005.

Salvador Sánchez Colín, Pedro Mijares Oviedo, Luis López-López, Alejandro F. Barrientos-Priego: Historia del aguacate en México,

http://www.avocadosource.com/journals/cictamex/cictamex_1998-2001/cictamex_1998-2001_pg_171-187.pdf

Aguacate, Región de Murcia digital,

http://www.regmurcia.com/servlet/s.Sl?sit=c,543,m,2715&r=ReP-23699-DETALLE_REPORTAJESPADRE

www.deperu.com

Marcela Licata: El aguacate o palta, fruta de excelente aporte nutricional

http://www.zonadiet.com/comida/aguacate.htm

Ajánlott magyar nyelvű forrás:

http://www.biocity.hu/blog/avokado-egy-szuperegeszseges-furagyumolcs/

Múmiák és koponyadeformálás – a Paracas kultúra rejtelmei

A textilmunkáiról, múmiáiról és a koponyadeformálás és trepanáció hagyományáról ismert Paracas kultúrát a Nazca civilizáció elődjeként szokták emlegetni. Limától délre, az Ica és Pisco folyó közötti régióban alakult ki a kultúra, virágkorát az i.e. 700 – i.sz. 200 között élte. Az időszakot két alperiódusra szokták osztani, melyeket eltérő temetkezési formák jellemeznek. Az 1920-as években, a híres perui régész, Julio C. Tello fedezett fel egy Paracas kultúrához tartozó temetőt, majd kezdte meg az ásatásokat a térségben. Peruban viszonylag szerény anyagi eszközök állnak rendelkezésre a régészeti kutatásokra, melyek a mai napig folynak a régióban, sokszor sajnos azonban még arra is kevés a forrás, hogy megfelelően tudják óvni a feltárt helyeket. 

Paracas térsége (e partvidék földrajzi viszonyairól korábbi bejegyzésemben olvashattok) Peru talán legszárazabb, legkietlenebb, sivatagos vidéke. Eső nem esik, a folyók általában időszakos vízfolyások, mégis, e kultúra népei rendkívül ügyes módon alkalmazkodtak a nehéz körülményekhez; öntözési technikáiknak köszönhetően, a földalatti és felszíni vizek kihasználásával a kietlen sivatagos tájat zöld völgyekké formálták. Ők már használták a partvidéken hatalmas mennyiségekben megtalálható guanót (madárürülék) a földek tápértékének javítására. Egyik legfontosabb kultúrnövényük a gyapot volt, mely elengedhetetlen kelléke volt az andoki térség legmagasabb színvonalú textíliáinak elkészítéséhez. A tenger közelségét is kihasználták, táplálkozásuk egyik alapja a tengeri halak voltak. Hajózási technikáik fejlődésével elérhetővé váltak más partmenti települések, amelyekkel kereskedelmi kapcsolatban álltak. Hasonlóan kereskedelmi céllal utaztak az andoki régióba is, ahol saját terményeikért (gyapot, só, tenger gyümölcsei) cserébe a számukra igen fontos gyapjút és növényi színezőanyagokat szerezték be.

textil-paracas

Textilmunka – Paracas

Művészet és mumifikálás

Egyszínű, egyszerű edényeiket fokozatosan felváltotta a polikróm, sokszínű kerámia, mely majd a későbbiekben a Nazcákra lesz jellemző. Jellegzetesek az állatformájú kerámiák, a kengyeles kiöntőcső, mely egy észak-perui kultúra, a sokáig legrégebbi andoki kultúrának hitt, Chavín hatását tükrözi. Művészetük másik igen fontos elemei a gondosan kidolgozott textilmunkák. A gyapotból, alpakka, láma, vicuña gyapjából, az amazóniai térségből hozott színes tollakkal és rendkívül változatos növényi festékanyagokkal készült, állat- geometrikus és antropomorf mintájú szőttesek a kutatók szerint valóban az egész térség Kolumbusz előtti időszakának legkiemelkedőbb alkotásai. Textiljeiket azonban nemcsak takarók, ruházkodás, mindennapi díszek céljára készítették. Szerepük talán még fontosabb volt a mumifikálás területén.

E bejegyzés elején említettem már, hogy a Paracas kultúra időszakát a kutatók két periódusra osztották az eltérő temetkezési szokásoknak megfelelően. A Cavernas periódusban palack alakú aknasírokat találtak, e tömegsírokban 30-40 embert temettek el magzati pózban. A későbbi, Necrópolis időszakban négyszögletes, földalatti, nagyobb helyiségekbe temetkeztek. Ezekben a sírokban egyértelműen látszódik az elhunytak társadalomban elfoglalt helye szerinti temetkezés. A Paracas társadalom három legfontosabb csoportját a papi vezető réteg, a harcos nemesek és a köznép alkotta. A köznép elfogadta az istenek nevében uralkodó teokratikus vezetést. A hierarchikus társadalom vezető rétegeinek sírjai díszesebbek, az elhunyt mellé számos tárgyat is helyeztek, illetve a mumifikálás is bonyolultabb. De mit is jelentett a Paracas kultúrában a mumifikálás? A rendkívül száraz klímának is köszönhetően a halottakat szárítással, füstöléssel tudták tartósítani. Minden esetben magzati pózban, pamutba csavarva kosarakba helyezték őket. Ez után következtek a textilrétegek. A vezetők testét sokszoros múmiakötegekbe tekerték, melyekre még ez után sok esetben ruhadarabokat, maszkot, tollakat, egyéb tárgyakat tettek. Egészen nagyméretű textiltakarókat is találtak, egyes helyeken a sietség jeleként még befejezetlen textilek is előkerültek. A szájban valószínűleg a nyelvre helyeztek egy fémlapocskát, aminek minden bizonnyal mágikus jelentése volt.

peru-mumia

Textilkötegekbe tekert múmiák a sivatagos partvidéken

Koponyadeformáció és lékelés

A sírokban talált múmiák kibontása során a kutatók igen nagy százalékban deformált vagy trepanált koponyákat találtak. A koponyadeformáció kapcsán sok ideig a kutatók egyetértettek abban, hogy valószínűleg a legtöbb esetben vallási szerepük volt. Más andoki civilizációnál is találtak koponyalékelésre utaló jeleket, azonban feltűnő, hogy itt igen magas a deformált koponyák száma. A koponyalékelést a Paracas kultúra alkalmazta legelőször a térségben, a technikát igen magas szintre fejlesztve ki. A feltárt sírokból egyértelműen látszik, hogy a beavatkozást nagy százalékban túlélték. Minden valószínűség szerint alkalmaztak valamilyen fájdalomcsillapító, illetve érzéstelenítő szert (kokalevelet, illetve csicsát – erjesztett kukoricaital –), illetve aranylapocskákat és kötözőszert használtak a sebkezeléshez. A kutatók valószínűsítik, hogy koponyasérüléseknél, szöveti fertőzéseknél, rosszindulatú elváltozásoknál alkalmazták a módszert, illetve a gonosz elűzésére, lelki bajok esetén. A vizsgált koponyákon kimutatható, hogy különböző mélységű lyukakat lékeltek, melyből arra következtetnek, hogy a paracasiak pontosan tudták, hogy mihez, milyen mélyre kell megnyitni a koponyát.   

koponya-paracas

Deformált koponyák – Paracas kultúra

Forrás: http://www.ciencias.pe/

A koponyadeformálás kapcsán az utóbbi években újabb vizsgálati eredmények láttak napvilágot. Ami a technikát illeti, minden bizonnyal a homlok és tarkó rész irányából nyomták össze a koponyát hosszú időn keresztül. Egy friss amerikai kutatásból az derül ki, hogy azoknak a paracasi koponyáknak a száma a kisebb, amelyeken nem láthatóak bármilyen koponyadeformálás nyomai. Az elsődleges cél az lehetett, hogy kitűnjenek a többi népcsoport közül, azonban Brien Foerster DNS vizsgálatokon alapuló kutatásai más újdonsággal is szolgálnak. Alapvetően a koponyadeformálás nem befolyásolja a koponya térfogatát és súlyát sem, azonban a vizsgált koponyák mindkét értelemben nagyobbak az emberi koponyáknál. Sokan ezt a paracasiak táplálkozásával hozták összefüggésbe (rengeteg tengeri hal és egészséges növényi táplálkozás). Azonban a DNS vizsgálatok DNS eltéréseket is kimutattak, így a kutatók egyelőre értetlenül állnak a paracasi deformált koponyák rejtélye előtt. Más genetikai jellemzők is szokatlanok: a térség indián népeihez képest a paracasiak magasabb (180 cm-t is elérő) emberek voltak, hajuk színe pedig vörösesbarna, mely nem jellemző az amerikai kontinens népeire. Még számos további DNS vizsgálat szükséges ahhoz, hogy bármilyen komoly következtetésre lehessen jutni, mely hosszú évek kutatómunkáját jelenti a jövőben.

Felhasznált források:

COE – D. SNOW – E. BENSON: Az ősi Amerika atlasza, Budapest, Helikon, 1997.

Maria LONGHENA – Walter ALVA: Az ősi Peru, Budapest, Officina 96, 1999.

Jeffrey QUILTER: Az Andok kincsei: az inkák és a prekolumbián Dél-Amerika története, Nyíregyháza, Elektra, 2010.

Inkák és az andoki kultúrák, Budapest, Kossuth, 2010.

Entrevista a Brien Foerster: Cráneos alargados de Paracas presentan caracaterísticas de ADN jamás vistas: 

http://exploracionovni.com/2014/02/craneos-alargados-de-la-cultura-paracas-peru-presentan-caracteristica-en-su-adn-jamas-vistas-antes/

Paracas kormányzati portálja: http://www.paracas.com/

Historia del Perú:

http://historiaperuana.com/periodo-autoctono/cultura-paracas/

A quinoa kistestvére: cañihua, avagy bébi quinoa

A quinoa talán egyetlen hátránya, a magokat borító, kesernyés szaponin, melyet főzés előtt átmosással, rövid áztatással tudunk eltávolítani. A bébi quinoa, vagy spanyolul cañihua (kecsuául kañiwa) ellenben nem tartalmaz szaponint, mindazonáltal megvan minden, a quinoa esetében is már leírt előnyös tulajdonsága. Az Európában még kevésbé használt, szintén andoki álgabona nagyszerű kistestvére a quinoának, az alábbiakban e növény rövid ismertetését olvashatjátok.

A cañihua Magyarországon talán a leginkább ismeretlen, diós, édeskés ízű andoki álgabona. Az egyik legkevésbé kutatott gabonaféle, rendszertani nevét (Chenopodium pallidicaule) csak 1929-ben kapta egy svájci botanikustól. A Titicaca-tó környékén virágzó Tiahuanaco kultúra termesztett növényét legkorábban Arequipa spanyol kormányzója, Diego Cabeza de Vaca említi egy 1586-os művében. A spanyolok vallási, rituális szerepe miatt megpróbálták betiltani termesztését és fogyasztását, melynek következtében szerepét elhanyagolták, sok ideig állattakarmányként használták csak, illetve úgy tartották, a quinoa növény vadon termő változata. A kecsua és ajmara közösségek hagyományaiban azonban a cañihua fennmaradt, sőt, a magok és a növény levelének gyógyító hatásairól szóló ismereteink is nekik köszönhetőek.

A quinoánál is kisebb cañihua gluténmentes, apró, 1 mm-es magjai barnás-vöröses színűek, a 20-70 cm magasra növő növény Peru és Bolívia hegyvidéki zónáiban, 4000 m körüli magasságokban él. A könnyen emészthető, magas fehérje– és rosttartalmú cañihua magokat a világ a nyolcvanas évek végén ismerte meg, amikor is a quinoával együtt, mint teljes értékű gabona, felvették a NASA űrhajós étrendjének listájára. A quinoánál is magasabb fehérjetartalma eléri a 19%-ot (100 gr-ban), e mellett kiváló kalcium, magnézium, foszfor, vas, niacin, B1 és B2 vitamin forrás.

Táplálkozási szakértők a cañihuát ajánlják székrekedésben, illetve szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára. Csökkenti a koleszterinszintet, revitalizál, megemeli az energiaszintet. Mivel a magokat nem borítja szaponin réteg, a quinoánál egyszerűbben felhasználható, illetve lisztet is könnyebben tudnak belőle készíteni. Saláták, levesek, italok, reggelizőpelyhek, pékáruk nagyszerű alapanyaga, sajnos azonban Magyarországon egyelőre igen nehezen szerezhető be. Magyar nyelvű leírások még alig léteznek, egy nagyszerű magyar nyelvű cikket szeretnék ajánlani rokagomba blogoldaláról, melyben egy bébi quinoás kenyér és a kañiwa avokádó saláta receptje is megtalálható.

Saját ajánlott receptem pedig a következő:

Csokis-mandulás bébi quinoa pite (gluténmentes)

Hozzávalók:

30 gr magas kakaótartalmú étcsokoládé

1 ek. folyékony stévia, vagy más édesítőszer (ami természetesen lehet ízlés szerint cukor, vagy nádcukor is)

50 gr apróra vágott datolya

100 gr finomra darált mandula

200 gr bébi quinoa liszt (vagy quinoa liszt)

4 tojás

1 kk. sütőpor

4 ek. joghurt, vagy kókusztej

A tojások fehérjét felverjük az édesítőszerrel vagy cukorral. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk. Egy tálban összekeverjük a lisztet a darált mandulával, olvasztott csokoládéval és datolyával. A tojások sárgájával kikeverjük a masszát, majd óvatosan belekeverjük a tojásfehérjék habját, illetve a sütőport. Ha a liszt állaga miatt a tésztát szétesőnek találjuk, tehetünk bele egy kis joghurtot vagy kókusztejet (ebben az esetben gluténmentes és tejmentes receptet kapunk). Egy kisméretű piteformát kikenünk kevés olajjal és meghintjük quinoa liszttel. Beleöntjük a masszát, és 180 fokos sütőben 30 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e).  

canihua-pite

Felhasznált spanyol nyelvű források:

Cañihua, Energizante Y Contra Males Cardiovasculares

https://plantitas.wordpress.com/2007/09/19/caihua-energizante-y-contra-males-cardiovasculares/

Guía de campos de cultivos andinos, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, 89-92. oldal

http://www.fao.org/docrep/010/ai185s/ai185s.pdf

Propiedades de la cañihua: http://www.innatia.com/s/c-cereales/a-propiedades-de-la-canihua-6030.html

Perui kormányzati portál az andoki gabonákról www.quinoa.pe

Sandboardozás és a perui sivatagos partvidék

Peru csendes-óceáni partvidékét száraz kősivatagok, homokdűnék, oázisok, termékeny völgyek és időszakos vízfolyások alkotják. Humboldt pingvinek, fókák, kárókatonák, pelikánok, kormoránok, szulák és még megannyi más állatfaj él e nagyon keskeny (pár kilométertől 170 km-ig terjed a szélessége) és végeláthatatlan hosszúságú (mintegy 3000 km) parti sávon, mely az ország területének csak 10%-át jelenti. Peru lakosságának 50%-a e nagyrészt sivatagos parti sávon él.

peru 329

Lima partvidéki sétányán

A klíma féltrópusi és száraz szubtrópusi, a Humboldt áramlásnak pedig nemcsak a szárazság köszönhető, de alacsonyabbak az átlaghőmérsékletek is, mint amit az egyenlítőtől való távolság ismeretében gondolnánk. Ráadásul a téli időszakban a tengeráramlat miatt a tenger vizéből felszálló pára hűvösebb a levegőénél, ennek következtében pedig a pára nem oszlik fel, szinte állandó jelensége a mindennapoknak. A páratartalom átlagosan ebben az időszakban 90% körül mozog. Éppen ezekben a hónapokban kutattam Limában, hosszú hetek alatt alig-alig történt meg, hogy kisütött volna a nap. Az ember úgy érzi, mindjárt esni fog, sőt, talán már szitál is, de az csak a köd, eső nem esik. A napközben 17 fok körüli hőmérséklet és a rendkívül magas páratartalomnak köszönhetően szinte mindent mindig nedvesnek érez az ember. A partvidék talán legpárásabb és legkevésbé napos területe ez, északon ragyogó napsütés és kellemes meleg jellemzi a parti síkságot, oda már nem ér el a tengeráramlat hatása. Az északi partmenti gazdaságokban cukornádat, gyapotot, rizst termelnek, illetve olajkitermelés is folyik. Peru turisták számára legvonzóbb partszakaszai és strandjai is itt találhatóak, közel az ecuadori határhoz.

Limától délre egészen a chilei határig egy-egy völgy vagy oázis töri meg csak a sivatagos táj képét. Itt találhatóak a Nazca vonalak (Peru indián civilizációiról több bejegyzés fog készülni), illetve mezőgazdasági területek, melyeken az utóbbi idők folyamatos fejlődésének köszönhetően ma exportáruk termelése folyik (spárga, paprika, avokádó). Mindenképpen említést érdemel még a Paracas Nemzeti Park, melynek területén a Ballestas szigeteket, a helyiek megnevezése szerint a szegények Galapagos-szigeteit lehet meglátogatni. A szigetek és e partszakasz valóban rendkívül változatos állatvilággal rendelkeznek. A már említett Humboldt pingvinek, sörényes fókák, ezernyi madár fészkel e területeken, a 19. században itt indult el a guanó kitermelés, mely hatalmas üzletet jelentett. Nyomorúságos munkakörülmények között, főleg kínai kulikat dolgoztattak itt, egyes források szerint egy Kossuth Károly nevű kegyetlen kormányzóról is tudunk. Kossuth Károly leszármazottai mai is élnek, a családfát illetően kutatások folynak, jómagam találkoztam is Limában a limai ág leszármazottaival.

A kősivatagból kiemelkedő homokdűnék között egy-egy oázis is található. E homokdűnéken akár sandboardozni is lehet, majd a szomszédos települések egyikén megkóstolhatjuk a partvidék borait és a méltán híres piscót, a perui szőlőpálinkát, melyből egyik kedvenc koktélom, a Pisco Sour készül. Peru három földrajzi régiójának bemutatásának végére érve egy fényképes videót ajánlok az ország természeti szépségeiről.

huacachina-oazis

Huacachina oázis

sandboard-huacachina

Sandboardozás a homokdűnéken

Sacha Inchi, macskakarom, sárkányvér és graviola. A perui Amazónia kincsei

A perui Andok lejtőitől keletre található az Amazonas gyűjtőmedencéjéhez tartozó, hegyvidékekkel és síkságokkal tarkított terület, melyen olyan értékes növények élnek, mint a Sacha Inchi, a macskakarom, a sárkányvér és a graviola. De szokták nevezni a vörös, fehér és fekete arany hazájának is. A vörös arany (mahagóni), a fehér arany (kaucsuk) és a fekete arany (petróleum) kitermeléséhez azonban kevésbé szép történetek fűződnek, mint El Dorado legendájához, mely e területre is számos kalandort és hódítót vonzott.

graviola

Graviola vagy Guanábana (Annona muricata), a legfrissebb kutatási eredmények szerint csökkenti a rákos sejtek kialakulását

De lássuk először a terület érdekes jellegzetességeit. Peru közel 60%-át trópusi esőerdő borítja, az igen alacsony népsűrűség mellett azonban itt található a legtöbb őshonos nép az országban. A kontinens második legnagyobb nemzeti amazóniai térsége ez (Brazília után), mely egyben a világ egyik legnagyobb biodiverzitású régiója, ahol kiemelkedő számú, endemikus, azaz egyedülállóan csak ezen a területen élő növényfajjal lehet találkozni. Több, mint 14 ezer állatfaj és mintegy 20 ezer növényfaj jelzik e sokszínűséget, számos közülük még ma is felfedezésre és botanikai besorolásra vár. Sajnos a történelem során sokszor sokan akarták kiaknázni a területet, nem egy faj kipusztulását okozva ezzel, a kormányok védett természeti területek létrehozásával igyekeznek megőrizni a felbecsülhetetlen értéket. A perui Amazónia három régióra osztható. A magas hegyvidéki területek (800-3800 m között) párás, meleg klímája a magasság emelkedésével hidegebbre fordul, éves szinten itt esik az országban a legtöbb csapadék (5000 mm). Begóniák, orchideák tarkítják a dzsungel varázslatos világát, és itt él a vörös szirtimadár is, Peru nemzeti madara. További különlegességek a korábban kihaltnak hitt, sárgafarkú gyapjasmajom, a quetzalok, vagy az egyetlen dél-amerikai medvefaj, a pápaszemes medve.

GALLITO-DE-LAS-ROCAS

Peru nemzeti madara, a vörös szirtimadár

A 800 m-nél alacsonyabban fekvő, nagyon párás, esőerdős hegyvidék rendelkezik talán a legnagyobb természeti sokszínűséggel. Itt találhatóak a már említett igen értékes fafajták, köztük a kaucsuk, mahagóni és cedrela, melyek kitermeléséhez embertelen körülmények között dolgoztattak indiánokat és amely továbbra is problémákat okoz. Illegális fakitermelő cégek vannak jelen a mai napig a térségben, melyek aktivitása ráadásul a védett indián területeket is fenyegetik. Nemzetközi szervezetek (pl. a Survival International) próbálnak nyomást gyakorolni a perui kormányra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a visszaélések ellen. Az értékes fák mellett itt nő a manapság itthon is ismert, csodatévő, rákgyógyító hatásáról a köztudatba került növény, a Graviola, a halolajok hatásaival vetekedő, optimális mértékben Omega 3, 6 és 9 olajakat tartalmazó Sacha Inchi, az immunrendszert támogató és gyulladáscsökkentő hatásáról híres macskakarom (Uña de gato) és a vírusölő és sebgyógyító sárkányvér (Sangre de drago) is. De az állatvilág is varázslatos, kolibrik, anakondák, fekete kajmán, puma, jaguár, tapír, vízidisznó, teknősök és más különleges állatok birodalma e vidék.

sachainchi

A legújabb felfedezés, a Sacha Inchi, mely értékes Omega 3, 6 és 9 olajakat tartalmaz

A bolíviai határvidéken található a harmadik régió, mely meglepő képet mutat: a sík területek trópusi őserdejének világát pálmafélék jelenléte tarkítja. A pálmák szavannájaként ismert területen nyáron sokszor annyi eső esik, hogy a víz a területeket elöntve tóvidékeket alakít ki. Egyedülálló fajok laknak e területeken is, mint például a sörényes hangyász, a guacamayo papagáj, vagy a sárgacsőrű tukán.

sabanadepalmeras

Pálmák szavannája

A perui Amazónia hatalmas területének jó része még ma is érintetlen, ezen esőerdős területek védelme nemcsak az ott élő indián törzsek számára életfontosságú, de az ökoszisztéma fenntartásához is elengedhetetlen.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sárgacsőrű tukán

 

oso-hormiguero3

Sörényes hangyász

 

 

Quinoa leves és a Titicaca-tavi Zepter konyha

A quinoa a legfontosabb perui szuperélelmiszerek közé tartozik. Nem mellékes, hogy gluténmentes álgabona, ráadásul a minden esszenciális aminosavat tartalmazó quinoa magok igen magas kalcium, foszfor, vas, kálium, zinc, magnézium, különböző B-vitamin, E-vitamin, rost és fehérjetartalmuk révén remek kiegészítői lehetnek a gluténmentes és tejmentes diétának, de akár a babakonyhának is vagy csak egyszerűen az egészséges táplálkozásnak. A fehér, vörös vagy fekete quinoa jellemzőinek, felhasználásának, történetének egy külön bejegyzést fogok szentelni, most azonban egyik első élményeimet szeretném megosztani e növénnyel, és közreadni receptjét.

quinoa-plants

Perui élményeim egyik legszebbike az, amikor pár napot a Titicaca-tó egy szigetén tölthettem egy kecsua-ajkú családnál. Amantani szigetén befogadnak éjszakára turistákat, akiknek a szálláson kívül ellátást is biztosítanak. Kézműves termékeket is készítenek, főként kötnek, szőnek, a gyönyörű munkáik megvásárlásával pedig legalább tudjuk, biztosan őket támogatjuk.

peru 173

Kecsua szállásadónk kézműves terméket készít

A mi családunkban a családfő tudott spanyolul, de az anyuka csak kecsuául beszélt, így mutogatva, tolmácsolva sikerült beszélgetni vele. A gyerekek már spanyol nyelven tanulnak az iskolában, ráadásul nagy az elvándorlás, a szárazföldre, nagyobb városokba, Cuzcóba, Limába mennek szerencsét próbálni a jobb életkörülmények reményében. Az egyik étel, amit a házinénink főzött nekünk, a hagyományos quinoa leves volt (Peruban quinua a növény elnevezése). A szigeten áramellátás szinte egyáltalán nincs, sem vízvezeték, vagy fűtés (éjszakánként nem ritka a 0°C körüli hőmérséklet sem) így sötétedés után gyertyával világítva, kövek között, a kis konyha nyílt tűzénél főzve beszélgethettünk szállásadóinkkal. Mi viccesen csak Zepter konyhának hívtuk a kis zugot, ahol házinénink üldögélve főzött.

peru 178

Titicaca-tavi konyha, itt épp reggeli palacsinta készült

A szigeten nem sok alapanyagot tudnak megtermelni, így a magas tápértékű quinoa nagy kincs, a belőle készült leves pedig igazán jólesett. Íme itt a receptje e nagyon egyszerű zöldséges quinoa levesnek, amit itthon akár kisgyermekeknek (babáknak 8-10 hónapos kortól adható) is nyugodtan elkészíthetünk.

Zöldséges quinoa leves

100 gr quinoa (natúr, nem puffasztott)

1-2 szál sárgarépa

1 póréhagyma vagy zöldhagyma

1 zellerszár (vagy fél zsenge zellergumó)

1-2 szem burgonya

só, bors

Az eredeti receptben csak ennyi zöldség van, érdemes még más zöldségekkel is (pl. zöldborsó, brokkoli, karfiol) gazdagítani. A megpucolt és apróra vágott zöldségeket felforrt vízbe szórjuk, pár percig főzni hagyjuk, majd beleöntjük az előzőleg nagyon jól átmosott és szűrőn leszűrt, esetleg picit megpirított quinoát (a pirítás mélyebb ízt ad a levesnek, ez elhagyható, az átmosás azonban nagyon fontos, ugyanis a magokat szaponin borítja, melyet felhasználás előtt ki kell áztatni, különben keserű lesz az íze). Tovább főzzük, míg megpuhulnak a zöldségek és a quinoa is (átlátszóvá, üvegessé válik). Sózzuk, ízesítjük. És készen is vagyunk, jó étvágyat hozzá!

quinoaleves

Ajánlott oldalak:

Jaime Caso: Quinoa, az inkák szent gabonája, a “Magok Anyja”,

http://www.jaimecaso.org/hu/geburt-der-nahrung/quinoa-az-inkak-szent-gabonaja-a-magok-anyja/

Vegagyerek: http://www.vegagyerek.hu/2011/03/quinoa-fasirt.html

Babakonyha a fruktóz- és tejmentes diéta szerint: http://babykitchen.blog.hu/2014/03/13/a_rizs_alternativai_a_quinoa

Az Andok sok ezer méteres csúcsai között

Perut az Andok, a partvidék és az amazóniai régió teljesen különböző adottságai teszik földrajzilag nagyon sokszínűvé. E három régió meghatározó szerepet töltött és tölt be a mai napig az ország társadalmában, kultúrájában, gasztronómiájában és gazdaságában. Az ország területének harmadát elfoglaló hegyláncok két vonulata a Cordillera Blanca és Cordillera Huayhuash, ez utóbbiból emelkedik ki az amerikai kontinens ötödik legmagasabb csúcsa, az Huascarán (6768 m) is. A Csendes-óceánhoz, egyben az Egyenlítőhöz való közelsége különlegessé teszi a klímát és a növényvilágot is. Azt gondolhatnánk, 2-3 ezer méteres magasságban már hófedte hegycsúcsokkal találkozhatunk. Máshol ilyen magasságokban fenyőerdőket találunk, majd, pl. az Alpokban, következik a havasi tundra. Az Andokban minden másként alakul. Amikor a 3000 m magasan fekvő, az Huascarán Nemzeti Park szomszédságában lévő Huaraz városába utaztam, természetesen nyoma sem volt a hónak. Amikor azonban a nemzeti parkban található lélegzetelállítóan szép Llanganuco-gleccsertavak vidékén tettem kirándulást és a helyi túravezetőmmel megkezdtük túránkat mintegy 5000 méter magasságú kiindulópontunkról lefelé, akkor azért már meglepődtem, hogy legfeljebb a hajnali hidegebb órák maradékaként egy-egy kisebb hó- vagy dérnyomot lehetett csak látni. Káprázatos kilátás nyílik a szomszédos Huascaránra, és más csúcsokra, a völgyekben pedig türkizkék, smaragdzöld és a kék és zöld ezernyi más árnyalatában pompázó gleccsertavakra bukkanhatunk.

peru 528

Llanganuco tóvidék az Huascarán csúcsával

 E megkapóan szép vidéken havasi cserjéseket, majd lejjebb haladva páfrányerdőket is láthatunk. Rengeteg vízfolyás tarkítja a tájat, és mintegy 4000 m körüli magasságon már megtalálhatóak egyes haszonnövények is. Az andoki emberekről későbbi bejegyzéseimben fogok írni, annyit jegyeznék csak itt meg, hogy minden értelemben tökéletesen alkalmazkodtak a magassági viszonyokhoz. A hegyoldalakat teraszos földművelésre használták a Kolumbusz előtti időkben, és így teszik ezt a mai napig is. E teraszokon megél a kokanövény (800-2000 m magasság között), melynek leveleit a magassági betegség hatásai ellen előszeretettel alkalmazzák. Jómagam a perui boltokban kapható koka teát iszogattam magashegységi utazások alkalmával és elkerültek az olyan kellemetlen tünetek, mint szédülés, fejfájás, hányinger. Még magasabb vidékeken (akár 4000 m magasságban) is megél a perui ginsengként is emlegetett maca növény,  illetve a quinoa (2500 m felett) és az amaránt (1500-3600 m között) melyeket már említettem korábbi bejegyzéseimben. Szintén e magasságokon él a havasi öv paramonövényzetének óriásvirága, az Espeletia (peruban frailejónnak hívják) és nem hagyhatom ki a felsorolásból a 3200-4800 m közötti magasságokban élő, gyönyörű, ananászfélék közé tartozó Puya Raimondiit sem.

peru 187.jpg

Frailejón virágba borulás előtt

A lámák, alpakkák, kondorok, pumák világa ez, a láma és alpakka gyapja pedig meleg ruházattal látja el az itt élő, főként indián, vagy indián-mesztic embereket. Ha csodaszép képeket néznél meg e tájról, javaslom e videót a perui Andokról. Ha a spanyol nyelvtudásod is gyakorolnád, a Cordillera Blanca turisztikai kisfilmjét ajánlom figyelmedbe.

Az én egészséges Perum

Első bejegyzésemben azt írtam perui kutató-utazó kalandomról, hogy talán sosem éltem annyira egészségesen, mint akkor. Nos, akkor talán kezdem is egy kis magyarázattal.

peru 455

Amikor Peruba érkeztem, egy korábbi mexikói út volt a hátam mögött, ahol hátizsákos turistaként piacokon, utcán próbáltam ki a mexikói ízeket. Peruban magyarországi Phd ösztöndíjamból kellett megélnem, azaz tudtam, luxusra itt sem számíthatok. De akkor még Peru olcsóbb volt, mint Magyarország, mégha nem is mindenben. Így miután minden hónapban kifizettem az albérleti díjamat (ami viszont egyáltalán nem volt kevesebb, mint itthon, sőt…) kedves házinénimnek, gondolkozhattam, hogyan osztom be a meglehetősen kevéske maradék pénzemet. Mivel kutatni érkeztem, viszonylag sokat kellett költenem Limán belüli utazásokra, fénymásolatokra, stb. Na de ez téged kevésbé érdekel, kedves Olvasó. Viszont hogy e bejegyzés témájához visszakanyarodjak, a legelső és egyik legmennyeibb emlékeim egyike az volt, amikor limai tartózkodásom második napján az egyetemre igyekeztem bejutni és a bejárat előtt utcai sütögetős árusra akadtam. Hát, innentől kezdve szinte minden délelőttre megvolt az igen olcsó, ámde annál finomabb éhségűzőm: kis apró fánkocskák voltak ezek, a közepén mélysárga töltelékkel. A töltelék vagy tojássárgájával, vagy édesburgonyával készült. Az édesburgonya neve Peruban camote, innentől kezdve megvolt az egyik helyi kedvenc nassolnivalóm, ezer féle dolgot készítenek belőle, a top helyezett nálam a sós camotechips volt (na ezt aztán kipróbáltam yukkából és banánból is, egyik sem volt rosszabb…). Szokásomhoz híven jártam a helyi boltokat, piacokat, utcai árusokat, megkóstoltam a krumpli, avokádó, kukorica, mandarin, banán ezer fajtáját. Megjegyzem még csak gyomorrontásom sem volt egyetlen egyszer sem. Annál finomabb dolgokat próbáltam ki, legyen az partvidéki vagy andoki fogás.

Gasztronómiai élményeimről még sokat fogok írni, de a mai alkalommal meg kell említenem még valamit, ami meghatározó erejű volt számomra. A szupermarketek polcain folyamatosan keresgéltem a tejmentes termékeket, hiszen én magam tejallergiás vagyok, sajnos nem is tejcukor érzékeny, hanem tejfehérje allergiás. Találtam olyan reggeliző pelyheket és kevert őrleményeket, amelyeket ma már perui vagy andoki szuperélelmiszerekként emlegetnek: a legtöbb termékben volt quinoa, amaránt és maca. A quinoa és amaránt már talán itthon is köztudottan az egyik legteljesebb növényi eredetű élelmiszerek, az egyik legjobb növényi fehérjeforrások, ráadásul lúgosító hatásúak, magas kalcium, magnézium, vas, foszfor, cink tartalommal bírnak, és mindemellett gluténmentesek, azaz gluténérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják őket. A maca természetes erősítőszer, támogatja az immunrendszer működését, igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, kismamáknak is ajánlják fogyasztását. Ezeket itthon is lehet már kapni külön-külön, na de komplex készítményként bizony nem. És a kulcs pedig ebben rejlik. A kint tartózkodásom utolsó hónapjaira legnagyobb meglepetésemre körmeim és hajam csillogott, én pedig kifejezetten jól éreztem magam, kicsattantam az egészségtől és erőtől. Persze újdonsült barátaim biztosítottak a felől, hogy mindez az egészséges táplálkozásomnak volt köszönhető. Én pedig elhittem, így azóta itthon is próbálok valamit visszaadni (immár gyerekeimnek is) abból, amit ott, Peruban ehettem. E bejegyzés csak az első élményeim elmesélésére volt elegendő, de terveim szerint sokat fogok írni a perui egészséges élelmiszerekről, abban a reményben, hogy itthon is kaphatók lesznek komplex változatai. Addig is, a már meglévő alapanyagokból készíthetünk magunknak finomságokat, nemsokára jövök receptekkel is…

Miért éppen Peru?

Közbevetés

peru 134

Sómezők Maras közelében, Cuzco – Szent Völgy

Kapcsolatom Peruval legalább 20 éve kezdődött, még egyetemi tanulmányaim alatt. A mindent eldöntő, egész életemre kiható élmény viszont sok évvel később ért, amikor mintegy féléves kutatóútra érkeztem Limába. Szinte teljesen elzárva az itthoni világtól és kapcsolatoktól valódi helyi életet éltem, ami nagyon más, mint amit az odaérkező turisták tapasztalhatnak. Őszinte legyek? Sokkal nagyobb élmény volt helyi boltokba, pékségbe járni, piacokon nénikkel beszélgetni arról, ki, hogyan készíti el az otthoni mindent gyógyító főzetét, vagy a sarki churros sütögető bácsival és édeskrumpli chipset áruló nénivel összebarátkozni, mint egy szervezett, két hetes úton “megismerni” ezt a hihetetlenül változatos országot. A mellett, hogy Phd értekezésemhez gyűjtögettem az anyagaimat a perui indiánkérdés témakörében és minden reggel a limai téli ködszitálásban siettem munkába a helyi kisbuszokkal, megpróbáltam annyit megismerni ebből az országból, amennyit csak lehet. Azaz eljutottam szinte minden számomra fontos helyre, megismertem nagyon értékes embereket és egy teljesen más életfelfogást. Azért persze volna még miért visszamenni. Ha másért nem a nagyszerű ételek, emberek, tájak, inka csodák újbóli felfedezéséért, na és hogy újra megszámolhassam, a barnának hány árnyalata létezik a magas hegyvidéki tájakon, hogy újra kicsattanjak az egészségtől, mert szinte hihetetlen, de – bár jártam pár helyen életemben – a legegészségesebben itt éltem. Erről terveim szerint még sokat fogok írni a továbbiakban.

Hazajövetelem óta (vagy már talán régebben) arról álmodtam, hogy egyszer itthon, másokkal is megismertethetem majd azt a sok csodát, amit láttam. Szakmai részről eddig ezt igyekeztem elérni az egyetemi kurzusaimon (Szegedi Tudományegyetem, Hispanisztika tanszék). Na de az egyetemi órákból sok minden kimarad… És éppen ezek azok a “finomságok”, amelyek Peru eszenciáját adják. Úgy döntöttem, nem várom a csodát, nem várom, hogy legyen több időm, pénzem, energiám. Belevágok. Nem tudom sikerül-e olyan színesen, élvezetesen átadnom majd mindent, ahogyan azt szeretném, ezt majd elmondjátok Ti, Kedves Olvasók. Csak reménykedem, hogy sikerül majd egy kicsit rátok ragasztani a lelkesedésemből, és hogy nektek is lesz kedvetek elutazni ebbe az országba, kipróbálni gasztronómiáját, gyógynövényeit, ha máshogyan nem, a képernyő előtt ülve. Igyekszem legalább olyan sokrétűen írni, mint amilyen sokszínű az ország. Ha van kedvetek, kísérjetek el e kalandra és biztassatok másokat is erre!